Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti áttekintése, különös tekintettel a déli partra.

326 LÖCZY ISTVÁN szögben veszi körül a sétáló hely, mely hársfákkal van beültetve, mellette az angol-féle mulató-kert, kápolna, magyar színház. A hideg fürdő a Balaton nádasába van építve. A vendégek elfogadására, kik kivált Pestről és a szomszéd megyékből július és augusztus hónapban igen számosan sereglenek ide, kényelmes épületek s vendéglő-házak vannak. Birtokosa a fürdőintézetnek a tihanyi Apátúr."

22 A forrás három Balaton-parti települést emel ki az északi parton, s mindössze egy esetében említi meg a hideg fürdőzést. Az adat igazolja a korábban tett megállapítást, miszerint a balatoni fürdőzés kezd kialakulni annak ellenére, hogy a parti nagybirtokos tulajdonosok, akik mind a halászó vizek elvesztése, mind a nádvágásból származó jövedelem csökkenése miatt gördítettek akadályokat a Balaton ez irányú fejlődése elé. Azonban a század végén a tóparti parcellázást már ők is szorgalmazták. A Veszprém megyéhez tartozó Ny-i területről a „Hármas Kis-Tükör" csak Siófokot említi meg: „Siófok postával a Sió vizének a Balatonbóli kifolyásánál".

23 Olyan jelentősebb település a területen nem alakult ki, amelyik valamilyen fontosabb központi szerepkört töltött volna be, sem elterjedt fürdőzésről nem tudunk. A somogyi part állapotáról nem tájékoztat a „Hármas Kis-Tükör", s a Balatonról is mindössze a következőket írja: „Somogy és Szála vármegyék között hoszszában nyúlik el a Balaton tava, mellyben sok fogas s más halak bőven találtatnak. A Balatonon 1846 óta Kisfaludy gőzhajó jár, és a Duna vele összeköttetésbe jövend, de mikor?

24 A hideg fürdőzés kialakulásának kezdete az 18Ó0as évek közepére esik, elterjedése a XIX. század végéig tart, s ez egyben a balatoni fürdőkultúra kialakulásának első szakasza. Széchenyi István „Balaton — fejlesztési programja" az 1860-as években kezd kibontakozni, amikor a Balaton szabályozása fontosságának megítélésében szemléletváltozás történt. „Az emberi alkotások — puszta gyakorlati jelentőségükön túl — célkitűzések, eszmék hordozói is, s ilyen értelemben a Sió-zsilipben öltött tárgyi és a gyakorlatra ható formák az a Széchenyi-féle felismerés, hogy a Balaton érték, amelynek »kellő medrében visszautasítása mellett« — mindennemű hasznosítását biztosítani kell, úgy is mint víziútét, úgy is mint üdülőhelyét, s általában úgy kell kezelni, mint a legkülönbözőbb gazdasági értékek forrását.''"

5 Az 1860-as évektől kezdve a forgalom növekedéséről tanúskodik az újabb hajóállomások építése (Fonyódon 1879-ben, Bogláron 1890-ben), valamint az új hajók megjelenése (a „Kelén", lapátkerekes 1889-ben, amely később, a csavargőzös „Kelén" vízrebocsátásakor „Baross" lett; egy kisebb kapacitású kiránduló22. Hármas Kis-Tükör. Pest. 1849-1850. 61-62. I. 23. Uo. 65. I. 24. Uo. 74. I. 25. LIGETI L.: A Balaton és szabályozása. Vízügyi Történeti Füzetek. Bp. 1974. 51. I. hajó 1890-ben, két csavargőzös: „Helka" és „Kelén" néven 1891-ben). A tőkés gazdálkodás nagyobb arányú fejlődése, a belső piac szélesedése, felvevőképességének növekedése, a városok lakosságának ugrásszerű emelkedése, a munkamegosztásban bekövetkezett változás, a nagyobb arányú tőkebefektetés nagyban hozzájárult a Balaton és közvetlen környezetének átalakulásához. A természetes táj nagyobb arányokban kezd átalakulni műtájjá. A századforduló körül épülnek azok az újabb vasútvonalak, amelyek a Balaton összeköttetését teremtik meg a Dunántúl és a Kis-Alföld távolabbi városaival. A Budapest—Szombathely között levő vasutat Veszprémből Tapolca—Ukk felé leágaztatják, s megépítik a Veszprém—Győr közötti vonalat. Később építették meg azt a vonalat, amely közvetlenül a Balaton északi partján Tapolcára vezetett. A déli parton három új vasútvonal kapcsolódott az 1861-ben átadott vaspályához. A vasutak jelentős mértékben elősegítették a fürdőkultúra továbbfejlődését, megváltoztatták a fejlődés jellegét, ezért más problémák jelentkeztek, s így a századfordulótól egy másik szakaszába lépett a balatoni fürdőkultúra. A hideg fürdőzés kialakulásának, s vele együtt a fürdőkultúra kezdetének időpontját Ligeti L. Siófok esetében az 1863. évi Sió-zsilip átadásától számítja. „Bár a kérdés még csak mellékesen szerepelt, de a Balatonnal már mint fürdőhellyel számoltak. A modern balatoni — és főleg a siófoki — fürdőélet kezdetei tehát 1863-tól számíthatók."

26 Ugyancsak Ligeti L. írja: „...sőt a vasút kedvező hatását Keszthely is megérezte, jóllehet állomása Szentgyörgy volt. Keszthelyen létesült az első igazi balatoni fürdő: a Sziget-fürdő, amelynek hatására megjelentek a parti villák és szállók is."

27 A hideg fürdőzés kialakulására épülő balatoni fürdőkultúra nyomait az 1840-es évek végén Füreden találjuk meg. Föltételezhető, hogy a „Hármas Kis-Tükör" eltúlozza a vendégek számát és a kényelmes épületeket, illetve nem tesz különbséget a hideg és a meleg fürdésre érkező vendégek között, s megtévesztő a két nyári hónap említése is. Általában tapasztalható, hogy napjainkban is megnő a nyári idényben a meleg fürdőkre érkezők száma, s ez még jellemzőbb volt a XIX. században. A közlekedés korábban említett fejlődése időben megrövidítette a Balatonhoz vezető utat. Az urbanizációs folyamat felgyorsulása szükségessé tette a természetes tájak felkeresését. A nyári forróság elviselhetetlenné teszi a poros levegőjű városokban való állandó tartózkodást, ugyanakkor a tőkés fejlődés egyeseknek már elérhetővé teszi a Balatont. 26. Uo. 51. I. 27. Uo. 62. I.