Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti áttekintése, különös tekintettel a déli partra.

A BALATONI FÜRDŐKULTÚRA KIALAKULÁSA 325 Az északi part mentén az első fejlődő rész a Keszthelyi-hegység lábánál levő 3 kisebb központ területe. A másik fejlődő szakasz Badacsony környéke, a harmadik Révfülöp, Balatonszepezd és Zánka környéke. A fejlődés negyedik területe a Balatonakaii és a Balatonalmádi közötti szakasz, ahol kialakult Balatonalmádi; Balatonfüred és Tihany pedig tovább fejlődött. A többi település vagy mérsékelten, vagy egyáltalán nem, vagy visszafejlődött (Kövesd, Udvard, örvényes). A keleti part két nagyobb településének: Balatonkenesének és Balatonfőkajárnak 1828—1890 közötti 400 fős gyarapodása nem jelentős. A XIX. század 1828-1890 közötti szakaszában az északi part 42 helységében a népességnövekedés 8000. Ugyanebben az időben a déli part 13 településében hét és fél ezer, tehát háromszoros az északi parthoz viszonyítva. A léle'kszám-növekedés horizontális elrendeződése tehát így alakult: az északi part mentén 1828—1869 között nagyobb arányú volt a fejlődés, a lakosság a partközeli hegyek oldalain termesztett szőlők termőterületeire, illetve a Balaton északi és déli partja között a legjobb összeköttetést biztosító útvonalak mellé húzódott, ahol szőlőtermesztés is volt. Az északi part termékeinek elszállítását a déli parton megépített vasútvonal biztosította, s ez hozzájárult az északi part termelésének növekedéséhez. Szembetűnő Balatonfüred jelentős arányú fejlődése (1828-ban 1046 fő, 1869ben 1707 fő), amely a déli vasút megépítésével függ össze elsősorban, mert Siófokon keresztül Balatonfüred a távoli vidékékről érkezők számára is elérhetővé vált. A déli part fejlődése 1869 és 1890 között nagyobb mérvű, mint az északié, különösen Siófok növekedése ugrásszerű. 1890-ben Balatonfüred 1788 lakosával szemben Siófoknak már 2381 lakója volt. Balatonfüredet viszont több fürdővendég kereste fel. A Balaton délnyugati partján Balatonberény, Balatonszentgyörgy és Balatonkeresztúr fejlődése vált erőteljessé. Északról ide szállíthatták a követ és a mezőgazdasági termékeket, illetve a délről és délnyugatról érkező ipari és mezőgazdasági termékek innen jutottak északra. A délről is megnövekedett forgalmat Ny— K-i irányban keresztezte a déli vasút. Balatonszentgyörgy tulajdonképpen Keszthelynek is vasútállomása volt. Az észak-déli forgalom növekedése néhány - a két parton egymással szemben levő — település párhuzamos fejlődését segítette: Fonyód-Badacsony, Balatonboglár—Kővágóőrs (Révfülöp), Siófok-Balatonfüred. A Sió-Balaton szabályozása 1810-1825 között a víz szintjének egy méteres csökkenését jelentette, s használhatóvá vált 38 250 katasztrális hold terület. Ennek a nagyarányú szabályozási munkának volt a műszaki tervezője, kivitelezője Beszédes József, aki a Sió-medencét hajózásra is alkalmassá kívánta tenni, s a Balaton vízszintje ingadozásának megakadályozását a Mura folyóból történő vízelvezetéssel tervezte megoldani. Egyben a Zala folyó medrének bővítésével hajózó utat szeretett volna létesíteni Graz városával. Legnagyobb terve (álma) a „Kolozsvártól Grazig hajózható országos nagy csatorna" megépítése volt. (Ebből azonban semmi sem lett.) A figyelem egyre inkább a Balaton felé fordult. A Balaton további vízszintjének csökkentését akadályozó kiliti malmot és a gátját a Balaton-parti birtokosokból alakult „Balaton Anyavízszabályozó Társulat" megvette és 1847-ben lebontatta. Ennék következtében valamivel több mint egy méterrel ismét alacsonyabb lett a tó vízállása, s újabb 6000 katasztrális hold vált használhatóvá a tó partjához közel eső területeken. A tőkés termelési mód fejlődését mutatja a Déli Vaspálya Társaság megjelenése a vasút megépítése céljából. Ekkor került erre a vidékre a nagytőke. A vaspálya megépítése és védelme a Balaton további szabályozásának adott lendületet. Részint a vasút megépítése, részint a használhatóvá vált magasabb területek - turzások és környezetük - lehetővé tették a balatoni fürdőzés, üdülés kialakulását. Állami kezelésbe vették a partvédelmet és a kikötők építését. A Balatonon megnövekedett forgalom sürgette a megfelelő hajózás feltételeinek kialakítását. Ennek biztosítása érdekében alakult meg 1846-ban a Balaton Gőzhajózási Társaság, s 1846. szeptember 21-é n vízre bocsátották a Kisfaludy gőzöst, amely Keszthely és Kenése között közlekedett. A Balaton és környékének rendezése során kezd kibontakozni a balaton'i fürdőzés lehetősége, amikor a városi fejlődés következtében a városok felforrósodott, poros levegőjéből „menekülnek" az iparosok, kereskedők a Balaton partjára, s itt ideiglenes épületeket, ún. nyári lakokat építenek. Egyre többen érkeznek Budapestről, Székesfehérvárról, Veszprémből, Nagykanizsáról, Kaposvárról. Széchenyinek a terve - a korszerű balatoni hajózás megteremtése mellett - az egyre korszerűsödő olyan balatoni fürdőhely kiépítése volt, amely a nemzetközi igényeknek is mindenben megfelelne. Remélte, hogy a nagybirtokosok tőkéje nagyobbrészt Magyarországon marad, ha üdülés céljából nem kérésük mindenáron a külföldi fürdő- és szórakozóhelyeket. A nemzet gondjaival is többet törődhettek volna. A XIX. század közepén (1850) már tudósítás szól arról, hogy Füreden hideg fürdő is van. „Keszthely szép mezőváros a Balaton mellett, 7500 lakossal, gróf Festetics Thassiíió gazdaságot tanító intézetével (Georgikon), angol kertjével, nemesített juhaival, ménesével, jó borával jeles. 1839-ben új híd épült Keszthelynél a Balato non keresztül, mely Szála vármegyét Somogy megyével Fenéknél összeköti. A Kisfaludy gőzös Kenésétől Keszthelyig jár a Balatonon." „Tihany a Balatonban levő félszigetben egy hegynek oldalában felséges vidékén, a Sz. Benedek rendén levő szerzet Apátság, két tornyú temploma van. Tihanynál sok fogas-hal van a Balatonban. A tihanyi visszhangot ki nem hallotta?" „Füred Veszprémtől 3 órányira levő falu a Balaton mellett ... jó bort termeszt. Innen negyed órányira esik éppen a Balaton tava partján egy gyönyörű völgyben a Füredi fürdő és savanyú víz forrása. E forrást négy-