Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

280 EGYÜD ÁRPÁD Jézus vigasságot hogy tenne, Szent anyja kérésére meglenne, Parancsolás: »merítsetek, Kútból hat vedret töltsetek« ! . .. stb. Itt a szolgák frissen siettek, Hat vedreket kútból töltenek; S Jézus borrá változtatta, Első csudáját mutatta . . . stb. A bort adák násznagy kezébe, Hogy adja a vendég elébe, Násznagy a bort megkóstolja, S a vőlegényt megszólítja . . . stb. Mindnyájan a jó bort kóstolják, »Jaj de jó, jaj de jó«! kiáltják; Ej de jó bor, ez az új bor, Sokkal jobb bor, mint az ó bor. . . stb. Most mindnyájan vigan levének, Egyet-kettőt frissen bevettek, Asszonynépet meghordozták, Az öregjét és apraját. . . stb. Péter is Jakabbal jelen van, Köszöntik Andrásra nagy gyorsan; Tamás elől elragadják, Szomjas torkukra felhajtják . . . stb. János a poharat vigyázza, Ritkán kerül, nehezen várja, Jakab elől elragadja, Szomjas torkára felhatja . . . stb. Iskárjótes ezt midőn látja, Hogy őtet senki sem kínálja, Kap egy vedret s hál' adásért Iszik csak a menyasszonyért. . . stb. Bertalannak se jut eszébe, Hogy kinek igyék a nevébe, Mert a vendégek láttára, Gondja van csak a torkára . . . stb. Jó minekünk az Istent félnünk, Hogy máskor is bort adjon nékünk; Oh be jó bor, ilyet igyunk, Istent áldjuk, megint igyunk Kánai menyegzőben." Nincs különösebb hozzátenni való a fenti szöveghez, hiszen a rokonság, azonosság nyomban fölfedhető mind a somogyi, mind a régebbi magyar szövegekkel, de a latinnal is. Sokkal érdekfeszítőbb azonban ennek az éneknek gyűjtési körülménye. Az éneket Tataon sikerült meglelnem Balikó Bélánénál (1914), az alábbi történet szerint. A könyvet még anyjától kapta, amit emlékként őrzött, de nem is forgatott, tehát nem is tudott felelni az első találkozásunk alkalmával föltett kérdéseimre, hogy ismeri-e a Kánai menyegzőt és a Katekizmusi éneket (előzőleg ugyanis már több dalt és Mária-éneket gyűjtöttem tőle). Az elkért kötetet magam is csak itthon böngésztem át és találtam rá az előbbi szövegre. Második gyűjtőutam alkalmával, legnagyobb meglepetésemre, a könyvből olvasva azonnal improvizált — kissé akadozva — a szövegre egy eddig ismeretlen dallamot. Ez közel áll a vallásos és világi énekek kontaminatív jellegéhez. Ének közben a versszakok 3. soránál az általánosan ismert dallamfrázist énekelte. Szinte tanúi lehettünk egy ügyes, jó előadó által egy újféle ének improvizatív születésének. Ez a jelenség ritkaságszámba menő manapság (bár néha tapasztaltam egyéb műfajoknál is). Lényegesnek tartanám zenetudományi-folklorisztikai vizsgálatát, s a jelenség tisztázását. (Ennék további előkészületeiben szívesen segítek annyiban, hogy a szituációt több ízben és más eseteknél is meg fogom ismételni; a rögzített anyagokat szívesen bocsátom az illetékesek rendelkezésére, hiszen nem mindennapi jelenségről van szó). Az igaz Messiás már eljött, Köztünk sokféle csodákat tött, Hogy a vizet borrá tegye, A násznépet vendégelje Kánán menyegzőben. Nagy lakodalmat ők kezdenek, Jézust is elhívták vendégnek, Hogy a vizet borrá tegye, A násznépet vendégelje Kánán menyegzőben. Az első tál ételt fölhozták, Jézust avval megkínálták, Tetszett mindenben az étek, Csak a borban volt a vétek Kánán menyegzőben. Szolgák gyorsan el is siettek, Kutbol hat vödröt megtöltöttek, Jézus borrá változtatja, Első csodáját mutatja Kánán menyegzőben. Szolgál adják násznagy kezébe, Hogy adja a vendég elébe, Násznagy a bort megkóstolta, Mindjárt a vőlegényt hívta Kánán menyegzőben. Iskárijót midőn ezt látta, Hogy őtet senki sem kínálja, Jákob elől is elkapja, Szomjas torkára fölhajtja Kánán menyegzőben. Nagy lakodalmat ők kezdenek Jézust is elhívták vendégnek, Hogy a vizet borrá tegye, A násznépet vendégelje Kánán menyegzőben.