Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

ADATOK A LÁNCVERSEK SZÁMSZIMBOLIKÁJÁHOZ 281 (Énekelte Hosszúvízen Budai Dezsőné Ihász Gizella tanárnőnek 1975-ben.) Térjünk vissza elődeink kutatásának eredményeihez. 1913-ban Sebestyén Gyula értékelése is figyelemre méltó mozzanatokat tartalmaz, amikor a Népköltészet és népzene с tanulmányában (A váczi énekes gyűj­teményről) addig mellőzött jelenségre hívja föl a fi­gyelmet: „Erdélyi János megemlítette, hogy az 1799-i váczi gyűjteményt nem ismeri; ezért aztán nem is sej­tette, hogy e gyűjtemény 3. számának, a Kánai Me­nyegzőnék 1—6. és a 11—12. verse csaknem szószerin­ti pontosságai került a Népdalok és Mondák I. köte­tének 153—4. lapjaira; viszont kimaradt a következő 7—10. versszak: A' bort adák Násznagy kezébe, / Hogy adja a' vendég elébe 32 stb. (szinte egyezően a mi vál­tozatainkkal). Sebestyén kissé vádló soraiból kicsen­dül az egyébként élesszemű Erdélyi „figyelmetlensé­ge". Mentségére szolgáljon, hogy a neves gyűjtő dal­ként-nótaként hallhatta talán éppen lakodalomban - az ének vidám sorait, s nem fordított rá kellő figyel­met a töredék-vers re; magyarul mondva, nem tudott vele mit kezdeni. Tisztább látása van már ezekről Manga Jánosnak 33 a pereszlényi (volt Hont megye) gyűjtése nyomán ki­fejtett véleményében. Szövege szinte azonos nagycé­tényi gyűjtött anyagával, azzal a csekély különbség­gel, hogy a 9. strófa („Mátyás poharát vigyázza") hiányzik, s helyében az alábbi vidám sorokat találjuk: „Itt mindnyájan vigan mulattak, / Egyet-kettőt könnyen ugrottak, / Úgy megforgatták Magdolnát, / Mind el­rúgta a patkóját Kána menyegzőbe". (Lásd hasonló hangvételű sorainkat a Szeleiné-féle éneknél!) A nagycétényi 34 anyagot azért is említem hangsú­lyosabban, mert szinte azonos körülmények közti funkcióban szerepel, mint a buzsáki énekeink. Manga leírja, hogy utoljára 1915-ben „Jézus neve vasárnap­ján" összejöttek a búcsúvezetők, a társulati tagok, s először az Űrangyalát, majd a Máriát dicsérni kezde­tű éneket, a Miatyánkot stb. mondották, s ezek után következett a Kánai ének (mint Buzsákon is). Az 1-8. szak majdnem azonos a mi változataink soraival, csu­pán az utolsó strófák sorait cserélgetik. Arról értesít még a gyűjtő, hogy a „táncoltatási jelenetnél" a nők az ének ütemére dobogtak és táncritmustaan énekel­tek; majd az idősebbek ott maradtak és a siskát (fán­kot), s a bort elfogyasztották. Ez hasonlóan történt Buzsákon is. Talán az eddigi leghosszabb — 24 strófás — válto­zatra hívja föl figyelmünket Viski Károly, a Kánai me­nyegző változata 1824-ből című cikkében, amiről na­gyon is hasznosítható megjegyzéseket tesz: „A Kánai menyegző népéneket néhol halotti torban, másutt la­kodalomban éneklik. De itt-ott templomon kívül össze­32. Ethn. 1913., 104-113. (Sebestyén Gy.: A vácz énekes gyűjtemény.) 33. Ethn. 1942., 173-202. (196-197.) Manga J.: Adatok a nyugat-palóc házassági szokásokhoz. 3 gyülekező asszonyok ama vasárnapon, melyen a kánai lakodalomról való evangéliumot szokás olvasni". 35 :. A pogányszentpéteri Molnár Imréné Mihalcsek An­2 na (1918) liszói származású. Még gyermekkorában ta­t nulta, hallotta a Katekizmusi ének egy sajátosan szép variánsát, aminek mind szövegi, mind dallami jegyei több helyütt elütnek az eddigi általános formáktól; i érdemes ráfigyelni. Mondd meg nékem barátom, barátom, micsoda az eggy? Eggy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké, > ám men. y Mondd meg . . . micsoda ja kettő? Kettő Mózes táblája. Eggy az Isten . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja három? Három isteni szeméj. Kettő Mózes táblája . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja négy? , Négy evangélista. Három isteni szeméj . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja zöt. . . stb. t öt parancsolatom. Négy evengélista . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja hat? Hat Kánán vödre. Öt parancsolatom . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja hét? Hét szentségem. Hat Kánán vödre . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja nyolc? Nyolc boldogságom. Hét szentségem . . . stb. ' Mondd meg . . . micsoda ja kilenc? : Kilenc angyali karok. Nyolc boldogságom . . . stb. 1 Mondd meg . . . micsoda ja tíz? Tíz parancsolatom. Kilenc angyali karok. . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja tizeneggy? Tizeneggy ágazatom. Tíz parancsolatom . . . stb. Mondd meg . . . micsoda ja tizenkettő? i Tizenkét apostolom. Tizenegy ágazatom . . . stb. i Kilenc angyali karok . . . stb. ; Mindig visszaszámolva az első tételig az összes kér­désre adandó válasz. Ami szokatlan Somogyban en­i nek az éneknek a funkciójával kapcsolatban, azt így beszélte el Molnárné: „Mindenkor előkerűt vagy la­kodalomban, vagy tollfosztóban. Ijen öregek . . . külön t szobába szoktak üni. . . régi mondásokat, szokásokat ' előszőttek. Én izs hallottam lakodalomba még kislán koromban otthon Liszón. Apám takács vod, iddogátak, közbe énekűtek az üdősebbek borozgatás közben. 29­t ben vótam lakodalomban Liszón, 11 éves vótam... Haller kántor is megtanúta . . . Hallottam, hogy eggy kérdezett, hogy Mondd meg nékem barátom, barátom, micsoda ja zeggy? és akkor öten-hatan válaszoltak rá, hogy Eggy a Zisten, a jó Isten, aki él örökké, mind­örökké ... és így tovább egészen tizenkettőig." Ha visszagondolunk a KájonPféle, de a mi szöve­geink szinte torkosságig menő mulatozó jeleneteinek 34. Ethn. 1941., 139-140. 1. sz. (Manga J.: A Kánai me­nyegző Nagycétényben.) 35. Népünk és nyelvünk 1930., 54-56. (Viski K.: A Kánai menyegző változata 1824-ből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom