Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

ADATOK A LÁNGVERSEK SZÁMSZIMBOLIKÁJÁHOZ 277 A mint nagy csöndessen gyütt az este, Jézus tanitványit főké reste: Hogy talán má indunának Hogy ott rájuk ne várnának Kánán mönyegzőbe. Mikó vége lőtt a vacsorának, Az asszonyok is sorjába ának, A czigányok pöndöritnek Lábalávalót nekijek Kánán menyegzőbe. Tánczra kenek asztán kik-ki mássá, Az öreg Pétör a szűz anyává, Hopp szent asszony, Anna lánya! Hadd röpüjjön a szoknyája Kánán mönyegzőbe. stb." (A többit, valamint a kipontozott szakokat itt nem közöljük.) Érdemes lenne a részletesebb elemzésre ez a Békés megyei (Új-Kígyós) vőfényvers a tekintetben is, hogy összevessük más terület Kánai menyegző énekével, de talán fontosa bb lesz, hogy a vőfény-rigmusok néhány párhuzamáról teszünk majd később említést. Sajnos, bővebb ismeretem nincs e versezetről; feltehetően vagy a közlő hallotta, vagy paraszti, istóriás átirat lehet (de ismerték a népnyelvi szépséget, nyelvjárást). A hásbhló hangvételű lakódalmi versek sokaságával találkozunk ma is, amelyekből sugárzik a természetes életvidámság. Hallgassuk meg erről Bálint Sándor véleményét: ,,A jelenet az egyház régebbi sz|górú századaiban is az emberi életöröm, ünneplő emberlét isteni szentesítésének tetszett e siralomvölgy fiainak nosztalgiáiban . . ."

27 A szerző nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez a bibliai téma a Szent Ciprian (Coena Cipriqni) legendaszerű írása réyén egyik alapforrása lebet a későbbi fejleményeknek. Bár nem lehet teljességgel állítanunk, hogy énekeink mai népies változatai a Ciprián-féle legendás-romantikus leírás inspirációinak egyenes és konkrét vetületei lennének, hiszen a tiszta bibliai szöveg sokkal reálisabb szövegösszetartozást mutat énekeinkkel, mint a legendás kép irreális imágójával. Különös figyelmet érdemel a Bálint Sándor által is leírt középkori kódex-irodalom (Sándor kódex) mennyországi örömöket festő leírása: „Vedd ezt már eszödbe, mit mívelnek az szentök mennyországban : táncolnak-e ... Ezt mondják a doktorok, hogy ott is tánc leszön. Mert mindönök, mik az tánchoz kellenek, ott meglelettetnek".

28 Az égi ,,mulatságnak" egész tárházát mutatja be az írás. Bár igen sok katolikus és protestáns zsinat tiltotta 27. BÁLINT: I. m. (a) 165. és 24.) 28. BÁLINT: Lm. (b) 166.) a dorbázolással járó alkalmakat, a népéletben mégsem volt olyan komoly foganatja. Az egyház maga is eltűrte ezeket a mértékkel űzött játékokat, vigalmakat. (Hadd tegyük hozzá, hogy más vallási szertartásokban, más vallásokban nemhogy tiltott volt a tánc, de szerves része a rituálénak: pl. a hindi ,,devadasik" templomi tánca stb.) Nem térünk ki részletesen Bálint Sándornak egy riport keretében adott nyilatkozatára, de érdemes rá figyelni, amit a Kánai menyegzőről mondott.

29 Most egy töredéket mutatunk be az andocsi Szűcs Jánosné Sipos Rozália (1913) és leánya, Kintler Vincéné (1944) közlésében. Egyébként ők énekelték „családi hagyatékként" a későbbi Katékizmusi éneket is. A feltett kérdésekre először azt felelte Szücsné, hogy sosem hallotta lakodalmakban, sem társulati ülésen: „Mink má nem énekütük, ezt csak édesapámtu hallottam, Sipos Páltul, aki a zöregjeitöl tanuta, Sipos Janóstul". „Násznagy mondja borunk nincsen Azért semmi kedvünk sincsen Kánai menyegzőbe. Hat kővödröt vizzel megtöltenék, Jézus borrá változtatja, Első csudáját mutatja Kánai menyegzőbe. Minden ember ugy mond elsőbe Jó bort ód a vendég elébe, De te a jót fönntartottad És az alábbvalót adtad Kánai menyegzőbe." Föltételezhető, hogy nagyszüleik énekelték lakodalomban vagy egyebütt. A nő-társaságban történt felvétel közben megszólalt az Ácsáról Andocsra származott Szőke Istvánné (1908): „Én szoktam köszönteni lakodalomba azt, hogy: Dicsértessék az Úrjézus szent neve, / Aki a 6 kővödröt vizzel megtöltötte, / A vőfények által az asztalra föltette"; majd hozzátette, magától kérdezve, hogy „ez lehet az, nem hiszem?", de azért elmondotta a köszöntő ismert tréfás sorait végig. Somogyacsán tehát szintén ismert e téma és nem kizárt, hogy valamikor ott is élhetett a Kánai menyegző, csak a mai öregek már nem emlékeznek rá (csak a vőfényes változatra). A bibliai jelenetnek ily módon való modulált változatait is láthatjuk a mai lakodalmak keretei között; de nemcsak Somogyban, hanem az ország egyéb területein is. Ilyen pl. a szülőfalumban (Perőcsényben, volt Hont megye, jelenleg Pest m.) talált druzsba-história is („Vőfényvers"). A bekezdő rész szintén emlékeztet a Kánai menyegző témájára, hangulatára: 29. Beszélgetések a bibliáról 1978., 267-279. (Szerk.: Rapcsányi L.)