Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához
274 EGYÜD ÁRPÁD Ez a változat a későbbiekkel szinte azonosnak mondható, de különösen a végstrófánál, Buzsákon is ismerték a vidám hangulatú „mulatozó" variánsokat is; csupán az összejöveteleken nem használták. Buzsákon kizárólag szakrális alkalomhoz kötődött ez az ének; hasonlít ahhoz, amit Manga írt le a nagycétényi, s pereszlényi összejövetelekkel kapcsolatban. A jelenlegi buzsáki „rózsafüzér-fejedelem", Kondorné (1921) röstellve mondta, hogy papír nélkül nem akarja mondani az éneket, mert hátha „belesül". A nagyanyja által írt szöveges papírt viszont Zakariásnénál találom meg, akinek azt üzeni (általam), hogy még ezt a strófát is hallotta hozzá az öregjeitől:: „Jézus öregannya, szent Anna, / Mondja a juhásznak, had hajjá / Ojant ugrott a Magdolna / A poharát is fölrúgta Kánai menyegzőben." Ezek után Zakariásné — hasonló szöveggel a Tölgyesné-féléhez — így énekelte a Kánai menyegzőt: Az igaz Messiás már eljött, Sokféle csodákat köztünk tett, A vizet is borrá tette, A násznépet vendégelte Kánai menyegzőbe. Nagy lakodalmat ők rendeznek, Jézust is meghívták vendégnek Őt követik tanítványi, Mint a tyúkot a fiai . . . stb. Az első tál ételt felhozták, Jézust pedig azzal kínálták, Tetszék mindenben az étek, De a borban van a vétek . . . stb. Jézus annya hogy áztat látta, Fogyatkozásukat megszánta, Fiam, mondja borunk nincsen, Azért semmi kedvünk nincsen . . . stb. Jézus hogy vigasságot tenne, Annya kérésére hogy meglenne Parancsoló meritteni, Kutbol hat vedret tölteni . . . stb. A szolgák frissen sietének, Kutbol hat vedret megtöltenék, Jézus borrá változtatja Első csodáját mutatja . . . stb. A bort adók násznagy kezébe, Hogy adja a vendég elébe, Násznagy a bort megkóstoló Minygyár vőlegént szol itta ... stb. Minden ember, ugy mond elsőbe, Jó bort ád a vendég elébe, De te addig a jót tartád És az alábbvalót hozád ... stb. Adja az Isten, mi örüljünk, Mikor lakodalmat hirdetünk, Jó bor mellett, duda nélkül, Bolond tánc és ugrás nélkül, Ojjat mi dicsérjünk. A Kondomé által „üzent" strófát természetesen Zakariásné most nem tudhatta hozzáénekelni. Nem nehéz megállapítani, hogy ez a szöveg milyen csekély mértékben tér el a többi változattól, bár az „Ojjat mi dicsérjünk" csak ezen az egy lapon szerepel eddig. Érdekes, hogy énekesünk csak lapról tudta a szöveget, viszont a dallamot hibátlanul énekelte (mint azt kicsi korában hallotta a társulati összejöveteleken és valószínűleg Kondométól is). Az 1970-es évek elején Szántódsomoson Szelei Balázsnétól (1918) gyűjtött énekünkre több ok miatt is utalunk. 22 Ö Szolnokról hozta magával az éneket, amelynek egy versét kislány korában hallotta a szentkúti búcsún koldus-búcsús énekként; majd később hazament és megtanulta az egész 17 strófás éneket. De nemcsak ezért érdemes az említésre, hanem azért is, mert ez a típus vidám-hangulatos változata műfajának. Míg a buzsáki változatok mind vallásos hangvételűek, hiszen „Jó bor mellett, duda nélkül / Bolond tánc és ugrás nélkül" fejeződik be, addig a Szeleinéféle — bár 8 versszaka majdnem azonos a buzsákiakéval — végső kicsengésében eltér attól, valamint azzal is, hogy a szokásos ötsoros strófákat itt refrénszerű 6. sorral toldja meg az énekes. Mintha egy valódi lakodalom felszabadult környezetében lennének, ahol egy egészséges falusi „zsánerkép" rajzolódik ki szemünk láttára; a tanítványok úgy viselkednek, mint parasztjaink a lagziban, midőn „Úgy megsergették Magdolnát, / Mind elhányta a topányát" hasonlóan a Manga-íé!e és más vidám változatokhoz, míg ott „Mind szétrugdalta patkóját" szöveget olvashatunk. Ha összevetjük ezt a vidám hangulatú képet pl. a Sándor kódexbeli idézetekkel, azt tapasztaljuk, hogy a klastromok, bizonyos egyházi körök nyomasztó légkörét feloldó-ellensúlyozó szerepűek ezek a szövegek. A komorrá festett siralomvölgyi középkori lét, a büntető isten^hangulat okozta emberi szorongás mintha vigasztaló szavakra várt volna; mintha a reneszánsz és barokk szellem felszabadító áramlatának sugarai melengetését várták volna a kolostorok szűkes ablakrései. Az alanti bibliai idézetre gondolva olyan vigasztaló, megnyugtató hangulat is árad a sorok közül, amely a kétkedő ember lelki megnyugvását van hivatva szolgálni, ime a Károli fordítás szövege (János ev. 2. r. 1 — 11. verse): „És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja. — 2. És Jézus is rneghiva:ék az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. — 3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda neki: Nincs borunk. - 4. Monda neki Jézus: Mi közöm né22. EGYÜD: I. m. 392. sz. (267. old.)
