Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Régészet - Patay Pál: Harangok Somogy földjén
236 PATAY PÁL írta, hogy a „harangot 30-40 évvel" azt megelőzően „Szabás helység mellett Rinya nevű berekben" Talián János birtokán találták. Onnan vitték át Belegre. Lelőhelyére közelebbi adatokat már a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvében találunk. Ezek szerint a Szabás határába tartozó Bélaháza pusztán „kaszások találták" és „azon hely közelében . . . nagyobb épületnek, valószínűleg templomnak alapja, ettől mintegy 200 lépésnyire még nagyobb épületnek, talán kolostornak romjai fordulnak elő". Rómer ugyanis az emiitett cikkében nyilvánosan felszólította Festetics Gusztávot, hivatkozva a család hazafias és a kultúrát pártoló érzelmeire, hogy ezt a több száz éves műtárgyat adja a Nemzeti Múzeumnak. Festetics nem is hazudtolta meg Rámérnek iránta táplált bizalmát, és oda ajándékozta a harangot. 1866. május 19-én jegyezték be a leltárkönyvbe 48/1866. szám alatt: „Hat füles, minden felirat nélküli harang". Többet róla nem tudunk. Ugyanis közelebbről sohasem ismertették, ma pedig már nincsen meg, miután 1945 januárjában a múzeumnak abban a raktárhelyiségében, amely belövés következtében kigyulladt, több más haranggal együtt elolvadt. Sajnos, ebből kifolyólag sem a nagyságát, sem a korát nem tudjuk meghatározni. Rómer, aki jól ismerte a harangokat, kétségtelenül középkorinak minősítette. Az a kitétel, hogy „tejesfazék alakú", számunkra nem határozza meg az alakját, pedig abból esetleg lehetne készítésének idejére következtetni. Amennyiben ezzel az ún. „méhkas" alakot akarta jelölni, akkor igen korai, akár még a XII. századból származó is lehetett. Természetes azonban, hogy korának meghatározását erre alapítani - ami egyben azt jelentené, hogy hazánk egyik legrégibb, az utókor számára fennmaradt harangja lett volna - teljesen jogosulatlan. Ami a méretét illeti, azzal kapcsolatban is csak azt mondhatjuk, hogy nagy nem lehetett, hiszen uradalmakban nagyobb méretű harangot nem szoktak használni. Ha ilyen lett volna, bizonyára egy templom tornyában helyezték volna el. 4 2. Zselicszentpál (1-3. kép). 5 A harang megtalálásának körülményeiről és sorsáról Bubics Edének Rómer Flórishoz írt, Lukácsházán (Vas m.) 1866. március 29-én keltezett leveléből értesülünk. Ezek szerint a falutól délre egy zárda romjai lennének. Annak közelében, a völgyben egy jó vizű forrás tövében, a sárban egy kanász talált volna a harangra 1827-ben. A község földesura, Esterházy herceg a harangot a tu2. A zselicszentpáli harang. — 2. Die Glocke von Zselicszentpál. 3. Részlet a zselicszentpáli harangról. — 3. Ein Teil von der Glocke aus Zselicszentpál. 4. A zselicszentpáli harang felirata. - 4, Die Aufschrift der Glocke von Zselicszentpál. 4. Lásd még: PATAY P.: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye. Folia Historica 5. (1977.) 62. 5. A harangról készült színes fényképeket a fraknói vár tulajdonosa, Esterházy Pál ausztriai birtokainak jószágigazgatósága bocsátotta rendelkezésemre. Fogadják ezért hálás köszönetemet.
