Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - L. Imre Mária: Varga János kadarkúti faragópásztor.

A KAPOSVÁRI RIPPL-RÓNAI MÚZEUM GYUFATARTÓI „ . . . a pusztákon nyarrvta'k egymás markába meglett férfiak is fél tenyér nagyságú, ravasz szerkezetű dobozkát azzal: ezt nyissa ki kend. A fölszólított átvette a faragással agyondíszített kazettácskát, rázott egyet rajta a füle mellett, 'majd elismervén, hogy az belül nem üres, mert zörög, szeme elé emelte, s beható vizsgálattal igyekezett fölfedezni, hogy a skatu'lyácskára faragott kacskaringós vonalaknak vagy stilizált 'makkoknak melyikét kell [megnyomnia, hogy a bonyolult zárószerkezet első nyitját meglelje. A rava'sz szerkezetben gyufa vo'It, öt-bat iszáj. Mikor érte el a múlt század derekán fölta'lált fapálcikás lángjobbantó a magyar vidéket? Népművészetünkben külön fejezet ezeknek az ötletes gyufa rejtő, gyufaőrző alkalmatosságoknak, főleg pásztorok m ível te ipara. A tűz még szent volt: kicsiholása kultikus művelet." Ezekkel a sorokkal jellemzi Illyés Gyula a pásztorélet és művészet méreteiben ugyan apró, de jelentős tartozékát, a gyufatartót.

1 Tudomást szerezhetünk a készítőről, a tárgy használójáról, szerkezetéről és díszítéséről. A pásztorművészet szót Herman Olt tó használta először és fordította a figyelmet a magyar pásztorok bámulatos kézügyességére és a díszítésben megnyilvánuló eredeti ízlésre.

2 A pásztorok életrendjét foglalkozásuk határozta meg. Életüket a falvaktól távol eső tanyákon, erdőben és mezőkön töltötték. Élettapasztalataik csak foglalkozásuk, (az őrzés, az állatok gondozása, gyógyítása) a természet megismerése terén gyarapodtak, s ezeket művészetükkel, a pásztori múlt emlékeivel a hagyomány hordozta tovább. Pásztorművészet az ország egész területén kialakult. Mégis, ahogy a magyar kiemelkedik az európaiból, ugyanúgy emelkedik ki a dunántúli a hazaiból. Különösen Somogy, Baranya, Veszprém, és Zala megye tűnik ki gazdag formakincsével, a díszített tárgyak sokféleség ével. A pásztorok elsősorban olyan tárgyakat, eszközöket faragtak és díszítettek, amelyekre a mindennapi életben szükségük volt. Ilyenek: a bot, az ostornyél, a 1. ILLYÉS GY., Körkép 73. Budapest 1973, 213-224. 2. HERMAN О., Etn 3 (1892) 310-321. 3. ,,Az őrzésre hajtott állatok között a birkának az életmódja olyan, hogy a pásztornak a legtöbb szabad ideje marad mellette." MALONYAY D., A balatonvidéki magyar pásztornép művészete. A magyar nép művészete III. Budapest 1911, 58 (a továbbiakban: MALONYAY 1911). juhászkampó, a merítőedény, ,,ivócsanak", a víz- és bortartó kobak, a bicska, a sótartó, a borotvatartó, a tükrös, a duda, a gyufatartó, továbbá a házi használatra, ajándéknak szánt képkeret, doboz, szék, mángorló stb. Minden pásztornál találunk művészi igénynyel megoldott munkát, a legszebb faragásokat azonban a juhászok készítették. Nemcsak a régebbi, megszokott tárgyakat készítették és díszítették, hanem azokat újabbakkal is gyarapították, s a tárgyak díszítésében is hozzáadták saját elképzeléseiket a hagyományból átvett mintákhoz és technikához. A pásztorművészet fejlődése a hagyomány és az egyéni újítások dialektikus összefüggéseinek eredménye. „Ez a változás szinte periodikusan következett be a XVIII. század második felétől kezdődően a vésett technikától a spanyolozáson keresztül a domborfaragásos technika kialakulásáig és a XX. század elejétől a pásztorművészet hanyatlásával végződött."

4 A legrégibb darabok díszítésmódja a vésés, a díszítmények körvonalainak bemetszésé a sík felületbe. Mintakincse általában geometrikus; gyakran bukkan fel később is más technikával díszített tárgyak szélein, peremén egyszerű sormintaként. A gyufatartók között ritka a vésett mintájú.

5 Annál több a spanyolozott, karcolt vagy domború faragásos darab. A legrégibb spanyolozott tárgyak a múlt század elejéről származnak s a többszínű spanyolviasz megismerése és alkalmazása hozta létre, alakította ki a színes ábrázolást. A piros és fekete, ritkábban zöld, sárga, stb. spanyolviaszt a bevésett vájatokba olvasztották. A század közepe táján a 'Spamyolozásnak már egy másik módjával is találkozunk, amely az intarziára emlékeztet. Ez a technika annyiban különbözik az előbbitől, hogy itt a díszítmények közeit faragták és azokat töltötte ki a spanyolviasz. Főleg a múlt század második felétől ismertek azok a tárgyak, amelyeket karcolással díszítettek.

6 A karcolt díszítést a fából és szaruból készült tárgyakon, valamint a kobakokon is megtaláljuk. A bekarcolt díszítményt zsírral kevert festékkel kenték be, hogy ki4. KNÉZY J., Somogyi pásztorművészet. Kaposvár 1967, 10. 5. A RRM gyufatortói között csupán egy (Marcali - 6753) a spanyolozoitt. 6. itt figyelembe kellene venni az ismeretlen készítőktól származó lőportartókait Is. Lásd BÁTKY ZS., NÉ 18 (1926) 1-11. és JANKÓ J„ AK 17 (1690) 81-117.