Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Sáfrány Zsuzsa: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyufatartói
146 SÁFRÁNY ZSUZSA váljon a világos háttérből. A múlt század végén, a századforduló táján válik uralkodóvá a domború faragás. A pásztor maga készítette tárgyai általában kis méretűek: amit magának készít, rendszerint magával is hordozza: zsebében, szűre bekötött vagy befenekelt ujjában, tarisznyájában, kezében vagy vállára vetve. Apró, zsebbeli tárgyait leggyakrabban kecskerágitó-, éger- és jávorfából készítette, de készül juharfából, körtefából, szilvafából, sőt csontból és szaruból is. Ilyen „zsebbeli" 7 tárgy a gyufatartó. 1833—35 'között terjedt el a foszforos gyufa, melyet Irinyi János talált fel. Az első gyufa igen gyúlékony volt. ,,Az idősebb pásztorok emlékezete szerint a foszforos gyufa tulajdonsága késztette őket arra, hogy eszközkészletüket a gyufatartóval egészítsék ki. A foszforos gyufa ugyanis könnyen meggyulladt, ha pl. a pásztor ráfeküdt a papírvékony csomagocskában tartott gyufaszálakra és azoknak foszforos végei egymáshoz dörzsölődtek." 8 A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gazdag és változatos pásztorművészeti gyűjteményében kiemelkedő helyet foglalnak el a gyufatartók. 9 A GYUFATARTÓK SZERKEZETE ÉS TECHNIKÁJA A gyufatartók kinyitására legtöbbször a „pattantó" szolgál. (Nevét a kinyitáskor-becsukáskor hallható élénk pattanó hangról kapta.) Egy- és kétpattantós gyufatartókkal találkozhatunk. Több esetben azonban a mester nem elégszik meg ezzel az egyszerűbb, kevésbé furfangos szerkezettel, hanem nehezen nyitható, bonyolult eszközt készít a borotvatartók mintájára. 10 Az sem ritka, hogy kis díszlakattal látja el gyufatartóját. Bár a dunántúli pásztorművészet díszítőtechnikáinak kialakulási sorrendjéről folytatott vita máig sem zárult le, (annak ellenére, hogy e kérdés többször előtérbe került 11 ) mégis a térbeli elterjedés vizsgálata mellett bizonyos kronológiai sorrend megállapításához ez a módszer vezet el bennünket. Az évszámos tárgyak száma tizenhat, amelyeken a dátum sok esetben névvel vagy egy-egy név [kezdőbetűjével párosul. Leltári szám Sorszám Évszám Mosdós (166) 10793 97,98 1895 Mosdós (166) 10788 93,94 1896 Mosdós (166) 10783 87,88 1899 Darány (249) 4348 61,62 1902 8, Ecseny (110) 2087 45,46 1907 9, Mosdós (166) 10792 95,96 KI 1908 9, Kisgyalán (150) 10861 101,102 1908 Kuntelep (220) 3091 55,56 HF 1908 Somogyvár (88) 1419 28,29 1909 ? 7127 8,9 BL 1911 Kuntelep (220) 3089 53,54 1911 Mosdós (166) 10860 99,100 1912 Mosdós (166) 10784 89,90 1915 ? 7130 83,84 BH 15 10, Somogyhárságy (Bm) 50.03.6 Kapoli Antal 1930 11 Nem egyértelmű, hogy a kompozícióba szervesen illeszkedő betűk a készítőt vagy a gyufatartó tulajdonosát jelölik-e. Tudnunk kell azonban azt is, hogy többnyire a kettő ugyanaz. Gyakori, hogy a gyufatartóknak nemcsak a legnagyobb felületű lapjait díszítették, hanem oldalát, sőt a feldél részt, a pattantót is. Az évszám és a névjel legtöbbször az oldalrészre került, s itt ismétlődik a díszítő motívum is függőleges kompozíció formájában, esetenként geometrikus szegélydísz is kerülhet ide. A faragott gyufaskatulya készítése ismertette meg a pászort a dörzspapírral („smirgli"), amelyet a gyújtó ím eg gyújtására ragasztott az egyik oldalra. Sokszor csupán a recésre faragott oldallapot használták e célra. Előfordult, hogy lyuggalt fémlapot erősítettek a tartó egyik oldalára. Akár a gyűjtemény egészét, akár csak a keltezett tárgyaikat vesszük figyelembe, azt a 'korábbi megállapítást igazolhatjuk, mely szerint a legelterjedtebb technika a domborfaragás. Az évszámmal ellátott gyufatartók (egyetlen vésett technikájú kivételével 1911-ből) domború faragással készültek 1895-1930 közötti évszámokkal. A múzeum pásztorművészeti gyűjteményét a gyufatartók az 1923-tól 1967-ig terjedő években gyarapították. 1923-ban mindössze egy darab került be Bonnyáról, 1924-től 1938-ig évente hat-kilenc darabbal gyarapodott a gyűjtemény. 1950, 1967: szintén egy-egy darab a gyarapodás. (Somogyhárságy és Kaposvár származási hellyel; mindkettő id. Kapoli). A GYUFATARTÓK DÍSZÍTMÉNYEI A pásztorművészet stílusjegyeit a díszített tárgyak formái, a díszítő technikák és a díszítmények együttesen adják. Ez indokolja, hogy figyelmet fordítsunk a díszítményekre, a tárgyak kompozíciós megoldására, a motívumkincsre. Ezeken a kis méretű tárgyakon a pásztor környezetéből elsősorban a növények szerepelnek díszítésül. Figurális (ember- és állat) ábrázolás ritkább, s arra, hogy epikus mondanivalót hordozzanak, történetet olvashassunk le róluk, elvétve akad példa. (Lásd a 6738 Itsz. tárgyat.) A díszített feEz a találó kifejezés a tárgy méreteit is jelzi. „A pásztor, ennek a helyes kis holminak rendszerint téglaalakú, akkora falapot szab ki, hogy kényelmesen beleférjen a mellényzsebbe vagy a tarisznya kis zsebébe." MALONYAY 1911, 128. MANGA J., Magyar pásztorfaragások. Budapest 1972, 46. 9. A gyűjteményben ötvennégy darab gyufatartó van. (Itt soroljuk fel az elveszett tárgyakat, mert a meglévő kartonok szövege szintén ismeretforrás.) ? - 100; Potony - 102; Kéthely - 468; Somogyvár 1422; Somogyvár - 1423; öreglak - 2331; Nagykorpád - 2418; Kuntelep - 3088; Potony - 4351; Kardosfa (Somogypuszta) - 5117; Mosdós - 10 790; Lászlópuszta (Felsősegesd) - 11326; Buzsák - 11142; Buzsák - 11 146; Pödöripuszta (Mernye) - 2075; Kuntelep - 3086; Kopárpuszta - 6736; Marcali - 6751; Somogytarnóca — 10 785. FÜZES 1961, 139-158. Lásd MÁNDOKI 1963, 274, 10. j.
