Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Vásáry István: Julianus magyarjai a mongol kor után
50 VÁSÁRY ISTVÁN a témára 6 , egy-egy újabb adattal járulván hozzá a kérdéshez, fentebb idézett álláspontján a zártban neim változtatott. Ezt fogadta e'l К u u n Géz a, 7 s tett hozzá apróbb új adatokat Nagy Géza 8 és Mészáros Gyúl a. 9 Németh Gyula korszakalkotó iművében 10 Munkácsi Bernátot és a nála közölt orosz adatokat ismerteti, a 'mescsereket nem említi. Az oroszországi 'helyneveikről szólva, a M/zar, Mizary, Miser, Mizer-sjirma heJyneveket nem részletezett hangtani dkökból félreteendőnek gondolja. Ezen kételyei később megszűnteik, s nyíltan a miser = megyer azonosság mellett foglalt állást. 11 Moór Elemér, Németh Gyula és (Munkácsi Bernát nyomán ismerteti az adatokat, 12 Ikésőbb a mescser, mozsár, miser elnevezéseket egy kalap alá vonva, a mescserekben a 889-i besenyő támnadás alkalmával a magyaroktól elszakadt csoport utódáéit Játja, akiket később Julianus megtalált. 13 Ligeti Lajos is a megyer = miser és magyar = mozsár azonosság álláspontján áll, 14 s Erdélyi István is e neveiket összetartozónak gondolja. 1 '' Czeglédy KároJy 16 viszont megjegyzi, hogy a nyelvi fejlődés, a hangalak kérdése nem teljesen világos. G y ö r f f y György 17 a mescsereket mongolkori magyar töredéknek látja, akikkel a magyar szerzetesek találkoztak Julianus levele szerint a szuzdáli határ táján. Végül említem Kmiezsa István és Perényi József véleményét. Kniezsa István 1951 -ben tartott egy előadóst a Magyar Nyelvtudományi Társaság közgyűlésén „Hol feküdt Magna Hungária?" címen. Kniezsa István előadása a kérdés történetében nagyon fontos volt, mivel a mescser népnevet ő próbálta meg először széles nyelvészeti bizoinyítóainyag alapján a megyer-hez kapcsolni. Előadása nyomtatásban sohasem jelent meg, de mint Kniezsa István több kollégája állítja (én Czeglédy К á г о II y professzortól tudóim ezeket), nem volt hajlandó cikkét kiadni, mivel úgy vélte, hogy bizonyítása nem vo'It jó, a mescser és megyer neveket nem tudja 'nyelvészetileg kielégítő módon összekapcsolni. A Kniezsa Istvántól elejtett fonalat Pe r é n y i 7. Relationum Hungarorum cum Oriente gentibusque orientális originiis história antiquissima il. Claudio poli 1893, 202. 8. Mészáros Gy., Sz 30 (1896) 246, n. I. 9. Mészáros Gy., Etn 22 (1911) 283. 10. Németh Gy., A ihonfoglaló magyarság kialakulása. В p. 1930, 325-327. 11. Németh Gy., ÉT 21 (1966. IV. 1.) 598 - Németh Gy., AOH 25 (1972) 293-99. 12. Moór E., A magyar nép eredete. Szeged 1933. 40—41. Ismereteinek „mélységét" példázza, hogy Németh művén kívül csak Busában (Illustrierte Völkerkunde II, 890) mescser cikkét ismeri, Innen tudja, hogy van egy „mesohtscher" nevű nép (41). Miután minuciózusain fejtegeti, (hogy a mozserjan adatbam milyen fontos, hogy e vagy a lehetett a második szótagíban, közli, hogy e nép Kazánytól délkeletre volt (40). Mit számít Moórnak, a precíz nyelvésznek párszáz kilométer ide vagy oda, József vette fel. 1958. február 4-én tartott előadást a Magyar Nyelvtudományi Társaság orientalisztikai szakosztályában „Mescser magyar. (A honfoglalás előtt elszakadt magyarság történetéhez)" címem, majd a Julianus utazásról írt, 18 végül 1960-ban egy népszerű cikkben ismertette kutatásait a keleti magyar töredékekről. 19 Perényi József a történeti források alapján viszi tovább Kniezsa István nyelvészeti fejtegetéseit, s lényegében a mescserekben és mozsarokban egyaránt a volgai 'magyarok utódait látja, akik a XVIII. században kerültek az Oka vidékére. Legutoljára A. Rot ungvári nyelvész és В ob a Imre magyar származású amerikai kutató foglalkozott a kérdéssel, s a meséserekbein a magyarokat látja, akik a középső Oka vidékről neimsokkal 830 előtt költözhettek le déli irányban. 20 Itt csak annyit jegyzek ímeg ezzel kapcsolatban, hogy a fejezet címében szereplő „new approach" kifejezés nem egészen Indokolt, imivel — rnnint majd látni fogjuk — a régi orosz szakirodalomban nem egyszer felmerült a mescser-magyar azonosítás. — Végüli a „A magyar szókészlet finnugor elemei II." (Bp. 1971. 417) kötet szintén a miser = megyer és mozsár = magyar azonosságot valószínűnek tartja. Áttekintvén a kérdés magyar irodalmát, megállapíthatjuk, hogy apróbb-nagyobb eltérések ellenére, a magyar tudományban lényegében egységes álláspont alakult ki, meJy a miser, mescser névben a megyer törzsnév átvételét, a mozsár névben pedig a magyar forrna átvételét látja, s e neveket mind a magyarsággal kapcsolja össze történetiJeg is, ki a honfoglalás előtti [magyarsággal, ki a XIII. század közepi volgai magyarsággal. E m eg lehetősen határozottan körvonalazott elképzelést »mindennek ellenére senki sem próbáJta meg történetiJeg és nyelvészetileg bizonyítani, s a részletek közötti összefüggést tisztázni. Megérett a helyzet, hogy a Munkádsi Bernát óta szinte alig fejlődött kérdést megkíséreljük kimozdítani a holtpontról. Lassúik először az — úgy gondolom — egyértelműbb mozsarcv>magyar problémát az írásos történeti források ugyanis Tyemnyiikov Kazánytól délnyugatra van jó pár száz kilométerre. 13. Moór E., A ínyelvtudomány (mint az ős- és néptörténet forrástudománya. Bp. 1963, 74. 14. Ligeti L, Gyarmat és Jenő: Bárczi Emlékkönyv. Bp. 1963, 239. 15. Erdélyi /., »Большая Венгрия«; AAH 13 (1961) 309-311. 16. Czeglédy K., A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban: Pais Emlékkönyv. Bip. 1956, 275. 17. Györffy Gy., Napkellet felfedezése. Bp. 1965, 22. 18. Perényi József előadásának kivonatát közli Mikesy S., MNy 54 (1958) 406-407. - Perényi J., M Ny 55 (1959) 385-391, 488-499. 19. Perényi J., ÉT 15 (1960. VII. 31), 967-970. - Cikkem korrektúrája közben jelent meg Perényi J., A Keleten ím áradt magyarok problémája: Sz 109 (1975) 33-62.
