Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)
CSODATÉVŐ SZARVASNAK EZER ÁGA-BOGA 79 közismert kiszejárásnak és bábujának.) A szalmabábu húshagyó keddi figurái közül igen nagy jelentőségűnek tartjuk a legősibb magyar szokásra utaló lübickozmai ,,szalma-csikót", amelyet egy kitömölt zsák képviselt, s egyiik alakoskodó megnyergelt, 'különböző mákázások, gesztikulációk közepette. Ez az adat is igazolja László Gyula régészeti megállapításait, amelyet egy szaimoshati kocsis történetével kapcsolatban elmond. 19 A regösök és betlehemezők (csordapásztorok) viseletazonosságával kapcsolatban hallgassuk meg a tikosi Kristóf 'Ferenc (1902) visszaemlékezéseit: ,,M!nél rongyosabban öltöztünk, IHen hosszi botung vót, láncok voltak rátüzdelve, osztán áztat zörgettük kottádra, mikor énekütünk. Hitfán bundasapka vót kifordidva, ëgyëgy tollsöprü meg bele vót tűzve, öregektő volt állon régi szűrünk, meg csengő. A sapkára a lányok ollan színes ringyët-rongyot, szalagokat csinyátak, hogy ne lássák mëg az arcunkat. Marcaliba, Horvátkubra is elszoktunk mennyi köszönteni." A feltűnő és sokatmondó leírás néhány momentumára - mint pl. a tollsöprü, szárny — még visszatérünk későbbi fejtegetéseinlk során, ahol az egykori madárképzet samanisztikus vonatkozásairól lesz szó. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a somogyi reg öl őénekekben csak alig-alig fordulnak elő az állat-alakoskod ók, ellenben bőven találkoztunk velük más szokásaink keretén 'belül. Ne kerülje el a figyelmünket az a természetesnek tűnő somogyi sajátosság, hogy a mi 'változatainkban igen gyakran szerepel a sertés emlegetése, nemcsak a kotyolás szövegeiben és a farsangoló-nyársdugó szokások alkalmával, de főleg reg ősén ekeink szövegében, /Ennek során nem azt akarjuk bizonygatni, hogy a somogyi regölésben megleltük az állata lakoskod ók egy fajtáját, ellenben rá kell mutatnunk arra, hogy az egykori „királyi kanászok földjén", a ihíres sertéstenyésztés hazájában — Somogyban - gyakran szerepel a termékenységi és szerelmi varázs-szövegékben a disznó, a 'malac, a szalonna emlegetése. Az egykori „regös-játékban" szereplő medve, bika és a imások által a szomszéd népektőil származtatott szarvas szerepét nem leltük meg énekeseink emlékezetében, viszont annál többet tudunk a húshagyó keddi, farsangi alakoskodókról, (melyek nagyon is hasonlítanak a regesek láncon vezetett bikájához, medvéjéhez. A szövegek szarvas-énekének alakoskodó emlékét ima már semmi és senki nem őrzi. A reg ősénekeik rendszerező-elemző kérdéseit és középkori vonatkozásait sokoldalúan vizsgálta több (kutató, 20 mi csak azokra térünk ki részletesebben, amelyek gyűjtött anyagunkkal szorosabban kapcsolatban vannak. Somogyban két főtípusú regösénekről beszélhetünk. Az egyik a imár említett Szent Istvánénekkel, a másik a szarvas-énekkel kezdődő forma. Ezek mellett említést kell tennünk azonban egy harmadik jelenségről is, amellyel kapcsolatban meg kell 19. LÁSZLÓ GY., Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben, Kolozsvár 1945. állapítani, hogy tulajdonképpen nem is igazi regölésről van szó, hanem a farsangi köszöntők, balázsjárások kontaminált regösváltozatairól. Mindháromnak közös tulajdonsága, hogy szerepel bennük a termésvarázslás, illetve a gazdának, a ház népének (minden jóval való ellátása, valaimint a párok összeregölése. Mint már az elején említettük, a Szent Isitván-ének és a szarvas-ének együtt sosem szerepel, aimely tehát — akár az első strófásan, akár beköszöntőként — a szentistvámi sorokkal kezdődik, az a forma minden esetben mellőzi a szarvas-motivumot. (Ennek velejárója természetesen az ellenkezője is: a szarvas-motívum mellett nem lehet megtalálni a Szent István-énekrészt.) Ez a jelenség is mutatja, hogy érdemes további kutatásokat és elemzőbb vizsgálatokat végezni mindazzal kapcsolatban, amit Szén drei Janka nyomán a dolgozat elején említettünk. Bár Szendrei is figyelmeztet arra, hogy nem téveszthető össze a középkori István-ének az István-napi köszöntővel, amelynek legtöbb változata újabb kori képződmény, mi úgy látjuk, hogy a régi Szent Istváni-ének ihlette szövegváltozatok mégis szerepelnek István-napi köszöntőként, mint azt néhány somogyi példán érezni lehet. Ehhez hasonló és értelmezhető szöveget juttatott el Be'lénessy Alajos tanár a gyergyószenitmiklósi István-napi köszöntőről, amely hasonló elbírálás alá eshet, mint az említett szentai regöfés beköszöntője. A gyergyói köszöntő-gyerekeik énekelt szöveggel így ébresztgették a gazdát: „Szent István még alszol-e? Ij sokaiig még nyugszol-e? Kej fel ágyadból, És ébredj állmodból, Mert tehozzád jöttünk". Utána tréfás rigmusok következnek, amelynek több egymásihoz hasonló változata van, éppen úgy, mint a somogyi névnapi köszöntőknek, amelyek tartalmaznak azonban azonos elemeket is. Rendszerint olyan István, vagy János köszöntését vállaltaik, ahol lány is volt a házban. Az egész mondóka alatt fogták az ajtót, s a rigmus után az elfutok közül egyet ol kellett fognia a gazdának, de utána (mindenkit behívtak és megvendégeltek. Az István-napi és Szent István-köszöntők összevetésének egész sorát lehetne még felsorolni. Utoljára még a széki (Sic) változatok néhány idevágó sorát idézzük, amelyeket Vitus Ferenc (1931), Vitus Márton (1948), és Szegedi István (1926) mondottak el: „Sok Szent István napokat Vigam elénhesd, Napjaidat számlálni Ne légyen terhes, Ott aztán az életed Jobban cserél hesd, Légyen éltednek virágja, Mint kinyílt, Szived ne szenvedjen Semmi sebes nyílt stb." „Áldom, magasztalom a seregek Urát, Ki megadta nekünk Szent István napját, Elindult a Cédrus ragyogó fényével, Vágtatja az eget Arankerekével stb.", ,,E napon mni megjelentünk, S nevedet úgy tiszteljük, S mert a Szent Istvánt, Melyet régen vártunk, S hajnalodik fönt az égen . . . Gyönge sergünk vig örömmel Zenditté e kis dalát, Azt kívánjuk Szent Istvánnak, Éjjé vigan névnapját.. ." 20. MNT II. 1953, 809-987.
