Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)
80 EGYÜD ÁRPÁD Mind a somogyi, mind a gyengyói és a széki változatok esetében természetesen az ajándékvásáron van a föhangsúly. Mint megfigyelhető volt, iminden szövegváltozat felváltva említi a köszöntött István-nevet, de Szent István nevét is. Néhány fordulat a regölésnél tapasztalt jókívánságokéhoz is erősen hasonlít. Természetesen 'mégsem mondhatjuk ezeket a köszöntőket azonos értékűeknek a regösének hasonló jellegű soraiva I, szakasza Iva I. Az István-napi (Szent István) köszöntő után visszatérve a Szent István-ének beköszöntő formulájához, érdemes ezt összevetni a vasi (nagy- és kisgeresdi) regölés beköszö'ntőjével, amelyet mindig ugyanaz a személy moind el mliinden háznál énekkíséret nélkül: ,,Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái, Régi szokás szerint Őt megköszönteni". Utána következett a regösének, majd a végén az a lábibi nem éneikkel kísért szöveggel búcsúzták: „Adj Isten, hogy több István estét megérhessünk, Erővel, egészéggel eltömíthessünk. Bort, búzót, borookot, Kurtafarkú malacot, Csutorának feneket, Hadd ihassunk eleget". E reg ölés-végi iköszöntő már későbbi hozzátételként társult az énekhez, mint az — más formában ugyan — a somogyi énekeknél is tapasztalható. A gyergói utolsó strófája sok tartalmi rokonságot mutat a szentai és széki köszöntők soraival : („Egy kupa páliinka az asztalon üldögél, Alig várja, hogy már jöhessen belém, Az étel az italtól egy futamodás, De azért hátrább egyik sem áll".) A kis- és nogygeresdi köszöntő változatok egymáshoz viszonyítva is mutatnak csekély éltérést, és az egyes korosztályok ma használt formái között is van néimi különbség : („Ejött a karácsony bodros szakállával. Megölték a disznót, érezzük a szagát, Talán nekünk adják a hátulsó sunkót".) Ezek a regöséneket megelőző és utána következő strófák nem olyan hosszúak, mit a somogyi és más terület István-köszöntői. Sajnos, Vasból nem áll rendelkezésünkre igazi névnapi (István-napi) köszöntő, s így az azokkal való összevetést'mellőznünk kell. A genesdi szövegek is 'megtalálhatók példatárunkban. A vasi regölés sel kapcsolatban még szóvátesszük, hogy ma már egyik korosztály sem használja a regösbotot — 'mint pl. annakelőtte a legrégibb búcsúi, dozmati stb. regölésnél szokásban volt —, hanem helyette rudaló lánc szerepel ritmustadó hangszerként. A somogyi regő-duda 'megfelelője a „szötyök" ima is használatos náluk. Mindkét eszköz hangsúlyos ütemezése egybeesik a regösének hangsúlyaival. A 'regöséneket megelőző köszöntő-rész során megemlítem, (hogy a szarvas-énekkel kezdődő formáink elé az énekes két, vagy négy soros Jézus születésére utaló daliáim nélküli szöveget .mond, pl.: „Ezeirkiileinioszázhariminonyolcadiik Esztendőbe vigadjunk. A ma született Jéziust imádjuk, Életünket megjavítsuk", vagy: „Ezeirkilencszázhetvenketted'ik Esztendőbe nyugodjunk. Születött Jézust imádjuk, Lelkünket megjobbítsuk". Ezek után kezdődik a szarvas-énekkel a regölés. Egyéb változataink mindjárt így kezdik az éneket: „Amott keletkezik egy szép fojóvíz, Abbu úszik három zöldeilő párizs, Csudatévő szarvakkal, Ezer ággal-boggal stb.", más változat szerint: „Amott keletkezik egy szép fojóvíz, Abból iszik egy szép Zöld erdő ág is, Ágakkal bogaikkal, Csodatévő szarvakkal stb." Ez utóbbi különös módon festi az egykor ,,sasos", „nádas" folyóvíz parton legelésző csoda-szarvast. Sok példán lemérhető a romlásnak, elférd üléseknek sokféle változata, amelyek egy része „elértésen" alapszik: így lesz „pázsit", „párízs", ,,ág is" stb. a sorvégeken. Egyéb roimlási folyaimatokró! imost nem ejtünk szót, csupán a vázlatosságot említjük még, amely (mind a somogyi, imind a vasi változatoknál (megtalálható. Pl. a К erényi által is idézett (84ó. sz. szöveg (1899. Zsedény) majdnem pontosan azonos a geresdi köszöntőrész szövegével. A regösének szövegei legtöbb esetben azonban 'hiányosabbak a régieknél. A régi és mai szövegeik összehasonlításának csupán néhány példáját tehetjük szóvá, pl. Sebestyén Gyula gyűjtéséből : „Ahol keletkezik egy ékes nagy út, Amellett keletkezik egy halastó-állás" — (dozmati vált.), vagy „Itt is keletkezik egy szép pázsit, Azon legeltetik csodaféle szairvas", s végül egy mai változat: „Amoda keletkezik egy nagy folyó patak, Abban legeltetnek csodaféle szarvast", Megemlíthetjük azonban az általunk is közölt szentai változatokat, amelyekhez viszonyítva a M NT II. 89. oldalán az alábbi kisebb módosulás tapasztalható: „piros bécsi jegykendővel . . . Hat hold földet, hetfen 'mérő lencsét, Ahhol jó szöröncsét", azok a sorok, melyek a mai változatból hiányzóinak, viszont helyettük „Két szép kecskét, Melléje mönyecskét, Ahhol jó szöröncsét". A 80—100 éves „korkülönbség" a fenti változásokat egyébként tenmészetessé teszik. Az általunk két főtípusnak mondott regösének köszöntő, bevezető része után rendszerint a gazdának, ill. a háziaknak állati és tenmésjavakkal való jókívánsága következik — mely a legbővebb része a regösénekinek —, majd ezt követi a fiatalok össze reg ölése, s utána pedig a gazda pénzére és az ajándékozásra való utalás következik, bár ez utóbbi két formula fel is cserélődhet. Az Isten háza, vagy az égi áldás leszállása formulával kezdődő régi, szövegváltozatok helyén a imái formáinkban különböző helyen találjuk ezeket a sorokat, rendszerint a szövegek végén, mintegy a regösök végső áldásmondásaként. Ezt a formulát 'egyetlen esetben találtam ímeg karácsonyi kántál óként a szlovákiai felvidékről Torvajra költözött Győri János 'szövegében : „Megszületett nekünk kisded Jézus Romlott istállóban, A hideg jászálba. Aludj el virágom, Nyugodjál magzatom, Szájj le Isten házunkra Hat örkörrei, hat lóval, Kilenc borjas tehénnel: „Szent úr, Szent Iván, Szárnyas angyal szájj le ránk: Boldog karácsonyi ünnepeiket kivonok az egész családnak". A hosszúvízi regös-változataink záróstrófájaként az alábbi sorok állanak: „Szájjon áldás házunkra, Hat ökörre, hat lóra, Kilenc borjas tehénre. Szent jobb, Szent János, Szárnyas angyalával, Adjon Isten békösséget, Léleküdvösségöt. Haj, rege rajta. Ez újesztendőbe." Mindkét változat Szent János nevét említi, és feltűnő, hogy az énekben szent „jobb" szerepel.