Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Vásáry István: Julianus magyarjai a mongol kor után
JULIANUS MAGYARJAI A MONGOL KOR UTÁN 65 dúlnak 'meg nagyobb tömegben a Volga felé, s azon túl Baskíriába. Ezek a ma'i misereik vagy miser-ta tárok. Az orosz kolonizáción kívül kétségtelenül hozzájárulhatott ehhez a migrációhoz az erősödő (keresztény térítés és az a tény is, hogy az önmagát túlélt koszimovi káinság pont etabein az Időben szűrniük meg hivatalosan. S ezzel el is jutottunk a miserek eredetének kérdéséhez. A történeti adatok vizsgálata szinte önként adja a 'kulcsot a válaszhoz. A régebbi orosz irodalom, V e I j a m i n о v-Z e r n о v, M о z s a г о v s z к i j, stib., a mai im'i ser-tatárokat eltatárosodott, mohamedánná lett mesése reknek tartotta. G. N. Ahmarov volt az első — s mi lényegében hozzá csatlakozhatunk — aki szerint a miser-tatárok aranyhordai tatár eredetűek, s csak (nevűik utol a ímescserekre, 127 mégpedig úgy, hogy a mescser területről: Mescserából kitelepült, s egyrészt ott maradt totárságot nevezte a többi tatár a terület neve után mi sernek. Ahmarov példáikat hoz fel, mikor a tatáraik vezetőjük vagy lakóhelyűik után nevezik meg egymást vagy a szomszéd népeket. Phellőfordiul az araszoknak Moszkov elnevezése, a nyizsnyijnavgorodi miiser-itotáirok a kazanyi tatátokat Kazánnak hívják. Az ufai miser murzákat Tömän-<nek hívták, mint akik Tyeimnyikovból iköltöztek ki. A miser elnevezés is hasonlóan a ímescser terület nevéről szállt rá az ottani tatár csoportokra. Az újabb néprajzi és dialektológiai kutatások is egyértelműen azt mutatják, hogy a miserek a kazanyi tatárok igen közeli rokonai, s elsősorban tatárok. 128 Figyelembe kell vennünk, hogy az egységesen imiserinek nevezett tatárság mai arca a XVII—XVIII. századi imigráciák során alakult ki véglegesen. A Volga jobb és bal partján hatalmas területen szétszórva, bár kompakt kis csoportokban élnek. Mindegyik mii ser csoportot másképpen színezett a környező népeik, csuvasok, modvinok és oroszok kultúrája, az egyes miser csoportok éppen a tatár és helyi elemek ötvözete. S ebben a vonatkozásiban nem zárhatjuk iki annak a lehetőségét, hogy esetleg kis mértékben a imiiser-tatárokba finnugor mesésének beolvadtak. Ennek eldöntéséihez azonban a miser csoportok nyelvjárása inak és etnográfiájának az eddigieknél alaposabb ismerete kellene. S hasonlóképpen nem zárhatjuk kii azt a feltevést sem, hogy egyes miser csoportokban a beolvadt mozsarok с\э magyarok 'nyomát keressük. Különösen két csoportról lenne szó: a tyeimnyikoviról és a iszergacsiról. R. G. Muhaimedov a szerint e két miser csoport nyelvjárásában és kultúra jóiban sok közös elem van, melyek a kazanyi tatároktól megkülönböztetik, s bizonyos finnugor elemeket sejthetünk itt. 129 Érdekes módon ennek a két csoportnak az elhelyezkedése nagyjából vág a mozsár helynevek két 'nagyobb csoportjával. Hasonlóan az előbbiekhez itt is csak a további kutatások mondhatják ki a végső szót. Miután a történeti és néprajzi adatokban sikerült talán egy kis rendet vágnunk, s a mozsár, mescser és miser etnikumok közötti összefüggést illetve össze nem függést láttatnunk, rátérhetünk a mescser, miser mevek nyelvészeti magyarázatának problémáira. A mescserekben egy volgai finnugor népet kell látnunk, tehát nevüket is ezen az alapon próbaIhatjuk magyarázni. Nevüket sajnos csak orosz föl jegyzésű adatban, a mescser formáiban ismerjük. Mit adhat vissza az orosz Щ betű? Eredetileg sc-t jelöl, de a XIV. századtól kezdve ss variánsa is van, mely e betűnek mai irodalmi kiejtése. Ugyanakkor a XIV. században az eredetileg lágy Ж, Ш, Ц, kemény lesz. Egy XIV. században vagy később lejegyzett Щ tehát egy idegen nyelvi sc-t vagy s-t adhat vissza. Ezek szerint egy finnugor mescer vagy meser formát tehetünk fel. Ennek a magyarázata nem feladatom, I. Mikkola egy mordvin nyelvjárási mes/car-ből próbálja magyarázni, mely .bienenzüchter'-t jelentene, s a meícsz, mész ,méh' szóból származna. 130 Ez a magyarázat nem valószínűtlen, s úgy hiszem, hogy inkább egy meszer, meser formából kell kiindulni, mely forma különben megvan (mes) a molksában (ks>s), s a mescsereket a történeti adatok alapján egy moksához igen közelálló törzsnek gondolhatjuk. Az -er-ben vagy képzőt 131 vagy önálló szót láthatunk, mint amilyen a magyar népnév második tagja. 132 I. Mikkola a mescser nevet látja abban a VI. századi Jordanes-adatban, amely a Hermanarich gót király által leigázott északi népek fel sorolása bon szerepel merija és mordva mellett: Merens, Mordens, ímniscaris v. Imniscans. Merja és Mordva mellett tényleg Mescserát várhatunk, de az igen torzult formának magyarázata nagyon bizony talán, összefoglalóan azt imondhatjuk, hogy a mescserek nevét legvalószínűbben a mordvinból magyarázhatjuk. Nevükön kívül még a következő adatok mutatnak moksa-imordvin irányban: 1. a mescser terület helynevei mordvin jellegűek; 2. legtöbben a imoksákkal vegyesen a Cna, Vad és Moksa folyók vidékén éltek; 3. nyelvüket vagy a mordvinnáí keverik (I. Kurbiszkij herceg adatát) vagy a mordvinhoz igen közelállónak állítják (I. Aunovszkij adatát). Hogyan lett a mescser névből a müser-itotárok neve? Az orosz Мещер mes/s/er (kiejtéséből és a helyi meser, meser kiejtésből a tatár (meser forma keletkezett. 127. Ahmarov G. N.. О языке и народности ми шарей: Изв. Общ. Арх. Ист. Этн. Каз. Унив. XIX (1903) 91—160. Ahmarov cikkét röviden ismerteti: FUT 8 (1908) 22 és Piotrovszkij-Nalimov i. m. 194. 128. Muhamedova i. m. 14. 129. Uott 17. 130. Mikkola I. I, FÜF 15 (1915) 62. finnugor nyelvben megvan, I. D. Bartha К., A magyar szóképzés tört. 108-109. 132. Tyepljasina T. L, Этноним бесермяне: Этнонимы. Москва 1970, 186: a miser nevet a beserman-nal veti össze, ez az etimológiai ötlet teljesen elvetendő.