Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Szemle - Kovács Tibor: A dél-dunántúli bronzkor kutatásának újabb eredményei és feladatai
A DÉKDUNANTÚU BRONZKOR KUTATÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI 267 Európa nagy részét magában foglaló gazdasági (-politikai) érdekközösség része lett. Az itt élt törzsek életmódjaiban, szokásaik alakulásában ugyanúgy felfedezhetők az integráció markáns jegyei, amint azt anyagi kultúrájúik is tükrözi. Ez természetesen nem zárja ki a kisebb-nagyobb tájegységeket érintő olyan migrációk lefolyását, amelyek mint történeti esemény, határvonalat képeznek az akkor itt élt népek sorsának alakulásában. A dunántúli késő bronzkor kutatás két legjelentősebb munkája, Kőszegi Frigyes alapvető tanulmánya, 47 és Patek Erzsébet szintézisre törekvő monográfiája, 48 ezt a kérdést nem tudta megnyugtatóan megoldani, s inkább csak széles bázist teremtett a további kutatás számára. 49 Miután eddig alig ismertük a halomsíros kultúra késői szakaszának dunántúli emlékeit, egy kikerülhetetlen lépcsőfok hiányzott a továbblépéshez. Bízunk abban, hogy a negyedszázada ismert, de közöletlen farkasgyepüi halomsírok leleteinek ill. az új forrásanyag (Siklós— Téglagyár, Sárbogárd 50 ) közzététele jobb ki induló si pontot fog teremteni. összefoglalóan úgy jellemezhetjük legjobban későbronzkor kutatásunkat, hogy csupán a több évszázadot átfogó korszak emlékanyagának rendezéséig jutott el, fontos településtörténeti megfigyeléseket rögzített, és vázolta a gazdasági élet fő vonalait. Hiányzik viszont bronzkorunk végének részletes eseménytörténete, az akkori közösségek életét .meghatározó törvényszerűségek sokoldalú ismerete. Nem csupán objektív okok imiatt, s ez a tény egyúttal ímeg is jelöli a jövőbeni feladatokat. 51 III. Nem véletlen, hogy pillanatnyi tudásunk ott és akkor elégtelen, amikor történeti események, gazdasági-társadalmii-etnikai változások folyaimatát kell rekonstruálni. Ösrégészetünkre általában jellemző, hogy több figyelmet fordít a kronológiai, „kulturális" kérdések boncolgatására, unint a nehezebben, néha egyáltalán nem követhető folyamatok regisztrálására. Ennek az az objektív oka, hogy a régészeti forrásanyag statikus állapotot rögzít, s jóesetben is csak száz és száz mozaikszemből válhat élővé. De azzá lehet, ha felismerjük a részekben és a részekből összeálló egészben a törvényszerűségeket, hiszen ezek kutatásunk vezérfonalai. Ha ezt világosan látjuk, akkor miért akadozik a tényleges őstörténeti kérdések megnyugtató tisztázása 47. KŐSZEGI F., AAH 12 (1960) 137-186. 48. PATEK E„ Die Urnenfelderkultur. . . 49. KŐSZEGI F., AIR 2-3 (1963) 25-31 - NÉMETH P.TORMA I., VMMÉ 4 (1965) 59-90 - PATEK E„ AAH 22 (1970) 41-49 - MOZSOLICS A„ In „The European Commiuratv in Later Prehistory". London 1971, 59-76. 50. KOVÁCS T., AIR 4-5 (1963-64) 201-203. 51. Többek között elengedhetetlenül szükséges a későbronzkor utolsó századaiban földbekerült dunántúli raktárleletek finomabb időrendi szétválasztása, és eseményjelző szerepük tisztázása. 52. A magyarországi régészet jelenlegi szerkezetére gondolva, bármely hasonló javaslat csak akkor válhat valóa Dél-Dunántúlon is. Rosszak a módszereink? Részben igen, részben nem - de igaz, hogy sok vonatkozásban elmaradtunk a nemzetközi élvonaltól. Az előrelépés lehetőségét a forrásanyag tervszerűen végzett feltárásában, a hiányzó láncszemek pótlásában, 52 kutatási módszerünk elméleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázásában jelölhetjük 'meg. Ezért, nagyobb távlatokban gondolkozva, a legfontosabbnak látszó teendőket két konkrét javaslat formájában foglaljuk össze. 1. A Dél-Dunántúl bronzkori népeinek törzsterülete egyetlen esetben sem egyezik a mai közigazgatási határokkal — s ez természetes. A régészeti kutatásban is szükséges egy bizonyos mennyiségű — vegyük minimumnak — forrásanyag, amely nélkül a gazdaságitársadalmi-etnikai kérdések feloldása csak erősen hipotetikus lehet. De ha meg is van ez a minimális mennyiségű forrásanyag, reprezentációs értéke csak akkor lehet megfelelő, 'ha nagyjában-egészében azonos megoszlásiban képviseli, térben és időben, a vizsgálandó népek hagyatékát. Tehát olyan súlypontozott kutatásra gondolunk, amely adott időszakra, legyen az akár 5—10 év, tervezve a Dél-Dunántúl egész területén valaimely kor vagy korszak beható vizsgálatát helyezné előtérbe. így az 5—10 éves ciklus alatt több, nagyjából egyidőben végzett feltárás olyan forrásanyagot szolgáltathat, amelynek összevetése — márcsak a jobb kontroll lehetőségek miatt is — a minőségi előrelépés: azaz bármely korszak vagy nép történeténeik mélyrehatóbb, sokoldalúbb értékelését tenné lehetővé. Ez tenméiszetesen nem zárja ki több kiemelt téma párhuzamos futtatását Ш. a „hézagpótló" kisebb feltárások szükségességét. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindez nemcsak tervezés és szervezés, hanem nagyon is a (mindenkori anyagi lehetőségek függvénye. Ilyen jellegű kutatási témaként, a tárgya'lt korban, hármat tekintünk aktuálisnak: bronzkorunk kezdetének történeti és etnikai kérdéseit; a középső és késő-bronzkor váltását kísérő, gazdaságsi-társadalimil-etnilkai változás behatóbb vizsgálatát; — a bronzkor utolsó századainak komplex kutatását, hiszen az ekkor itt élt urnaimezős kultúra, Magyarország területén talán az egyetlen olyan őskori nép, amelynek további vizsgálatával — a pannóniai illirség későbbi történetéből visszakövetkeztetve — népet, etnikai értelemben, belátható időn belül (körvonalazhatunk. 53 sáogá, ha figyelembe vesszük azt is, hogy az érintett múzeumok ootimális kiállító tevékenységéhez milyen emlékanvaq feltárása szükséges. Márcsak azért is, mert a fehér foltok eltüntetésének múzeumai és tudományos szempontjai többé-kevésbé azonosak. Ezeket figyelembe véve iavasoliuk, hogy Somogy és Tolna megyében a korai bronzkori népek, Baranya megyében az urnasíros kultúra kutatása kerüljön előtérbe. Zala megye területén bármely bronzkori nép telepének vagy temetkezési helyének szisztematikus feltárása már az előrelépés kulcsának tekinthető. 53. Az idevonatkozó eddigi eredmények összefoglalását I. KŐSZEGI F., AAH 27 (1975) 319-329.
