Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Kovács Tibor: A dél-dunántúli bronzkor kutatásának újabb eredményei és feladatai

266 KOVÁCS TIBOR legismertebb, de feltétlen legkarakterisztikusabb em­lékéket ránkhagyó népéneik — mészbetétes edények népe — települési formájáról, életmódjáról, temetke­zési szokásáról az utóbbi két évtizedben 'kialakult kép (megbízható alapot jelent a további kutatáshoz. 34 Nyugvópontra jutni nem akaró vita csak a szábanforgó nép eredetkérdése körül alakult ki. 35 Figyelmet ér­demlő tény, hogy Bandi Gábor és Torma István a kutatás szómára fontos topográfiai meg­figyeléseket tett közzé, 36 és a mészbetétes edények népe hamvasztásos rítusú sírjainak antropológiai vizs­gálata egy nálunk még ritkán alkalmazott módszer, folytatásra váró kiinduláspontjának tekinthető. 37 An­nak ellenére, hogy Bandi Gábor megállapításai ill. hipotézisei még más oldalról is bizonyításra szo­rulnak, a paleodemog rafiával bővített történeti re­konstrukció első jelentősebb kísérleteit a dunántúli branzkorkutatás jövőbe mutató eredményeként köny­velhetjük él. 38 A magyarországi, s ezen belül a dunántúli középső bronzkor (időrendi vázának tisztázásához az új alapot Mozsolics Amália 1957-ben, ill. Вола Isván 1958-ban miegjelent tanulmánya jelentette. 39 Egyrészt azért, mert hitelt érdemlően meghatározták a mészbetétes edények 'népe által elrejtett észak- és dél-dunántúli kincseket és azok földbekerülésének idejét. Másrészt azért, ímert Bóna Istán kísérelte meg először egy nép bronziparának sokoldalú körül­határolását, utalva az önálló ,.törzsi fém'művesség" felismerésének fontosságára. Végül meg kell említe­nünk, hogy a két utóbb idézett tanulmány egybe­hangzó megállapításai, de még inkább egymásnak ellentmondó eredményei, irányították a hazai és a nemzetközi kutatás figyelmét az ún. koszideri típusú branzkincsek jelentőségére. Ezzel imlntegy exponálták a középső és késő bronzkorunk váltását előidéző tör­téneti esemény hiteles rekonstrukciójának alapvető fontosságát. Nem its eredménytelenül, hiszen az azóta eltelt alig két évtized alatt tanulmányok tucatjai fog­lalkoztak az említett eseménysorral. 40 Az éles polemi­zálást, az útkeresés tévedéseit és a mellékvágányokat nem nélkülöző idevonakozó kutatás pozitívumai közül itt hármat szeretnénk kiemelni: 34. BÓNA I., AUSB 3 (1961) 17-18 - BANDI G„ DDolg. 4. Pécs 1967 - Uő., JPMÉ 1967, 25-33. - Uő., JPMÉ 1968, 63-73 - Uő., VMMK 11 (1972) 41-48. Az értékelő tanulmányokat fontos forrásközlő munkák egyészítik ki, többek között: UZSOKI A., AGy 5 (1963) 5-89 - BAN­DI G.-ZORFMAN IS., JPMÉ 1966, 43-56 - DUSBK M., ASC 4 (1969). 35. Vö.: BANDI G., JPMÉ 1965, 61-74 - Uő., DDolg 4 (1967) 26-31 - TORMA I., VMMK 11 (1972) 24-30. 36. BANDI G., VMMK 11 (1972) 41-58. - TORMA I., VMMK 8 (1969) 79. 37. BÁNÓI G.-NBMESKÉRI J„ AIR 11 (1971) 7-34 - K. ZOFFMANN ZS.. JPMÉ 16 (1971) 43-58. 38. BANDI G., JPMÉ (1971) 59-67. 39. MOZSOLICS A., AAH 8 (1957) 119-156 - BÓNA I., AAH 9 (1958) 211-243. 40. E helyen csak a Dunántúllal konkréten foglalkozó ta­— az idézett tanulmányok, monográfiák révén bon­takozott ki Magyarországon a késő bronzkor kutatása; — a felgyorsult forrásközlés, az egymást váltó cikkek sora optimális kontroli-lehetőséget teremtett; — talán ennek is köszönnető az a szemléletválto­zás, aimelynek eredményeként a kutatók többsége emlékcsoportok és kincslelethorizontok körvonalazása és keltezése helyett a történelmi események mozgató­rugóinak felderítését tekinti elsőrendű fontosságú­nak. 41 Mindezek dél-dunántúli vetülete a következő. — A szeremlei kultúra feldolgozása révén helyére került az a láncszem, amely a mészbetétes edények népe ön­álló életének megszűnése és a halomsíros kultúra le­telepedése közötti időből (koszideri időszak) hiány­zott. Bizonyíthatóvá vált, hogy ekkor a Dél-Dunántúl keleti fele a szeremlei kultúra törzsterületéhez tarto­zott. 42 A késő bronzkor első századaiban a Kárpát-vidéki halomsíros kultúra Dunántúlon élt törzseiről még ma is keveset tudunk. Más tájegységekhez viszonyítva, rendkívül kevés az újonnan feltárt forrásanyag. 43 A Dunántúl déli részén nagyobb lélegzetű ásatás csak a Siklós-Téglagyár nevű lelőhelyen folyt, 44 amelyhez csupán néhány, a halomsíros kultúra telepén pl. Nagymányok, ill. temetőjében (pl. Kéthely—Téglagyár) végzett leletmentés kapcsolódott. 45 Bár a rendelkezés­re álló forrásanyag mennyisége korántsem kielégítő, mégis reális lehetőséget teremt ahhoz, hogy a dunán­túli halomsíros kultúra korai és késői szakaszának emlékeit — legalább vázlatszerűen - körülhatárol­juk. 46 Erre márcsak azért is szükség van, mert késő­bronzkorunk egyik jelentős eseményének — az urna­síros kultúra kialakulásának, ill. vándorlásának - vi­tatot pontjait is részben feloldhatja. Az alapkérdés leegyszerűsítve az, hogy vajon a Dunántúlon — ha­sonlóan Közép-Európa más vidékeihez — a halom­síros kultúra átalakulása vezetett az urnamezős kul­túra létrejöttéhez, vagy ez, résziben, ill. teljesen, mig­rációk eredménye volt területünkön. Tudnunk kell ehhez, hogy a halomsíros kultúra Kárpát-medencei hódítását követően a Dunántúl területe egy, Közép­nulmányok közül idézünk: KŐSZEGI F., AÉ 91 (1964) 3-15 - SCMREIiBER R-, AÉ 94 (1967) 48-51. - BANDI G„ JPMÉ 1967. 25-33 - KEMeNCZEI T., AÉ 95 (1968) 159-187 - KOVÁCS T., AÉ 96 (1969) 161-169 - TROG­MAYER O., Actes du VII e Congres International des Sciences Préhistoriques et Proto-historiques. Praha 1970, 631-635. 41. összefoglalóan: KOVÁCS T., AAH 27 (1975) 297-317 42. BANDI G.-KOVÁCS T., AAH 22 (1970) 25-39 - Uő., JPMÉ 1969-70. 97-111. 43. Jelentősebb feltárások csak az Alföldön (Tápé, Tisza­füred, Rákóczifalva) és Észak-Magyarországon (Mező­csát, Maklás, Letkés) folytak. 44. Vö.: BANDI G.-KOVÁCS T„ JPMÉ 1969-70. 106-107. 45. Vö.: 20 és 23 j. 46. A magyarországi halomsíros kultúra emlékeit értékelő monográfiánkban teszünk erre kísérletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom