Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Szemle - Ecsedy István: A dél-dunántúli rézkor kutatásának helyzete és feladatai
260 ECSEDY ISTVÁN ikerült leletanyag összehasonlító vizsgálata révén volt lehetőség. A badeni kultúra 'korai, bolerázi csoport néven 'ismert leletanyag át Tonma István különítette el, elterjedését a Dunántúl nagy részén sikerült kimutatnia. 14 Az ajkakor legkésőbbi, a rézkor legkorábbi szakaszának anyaga ismeretlen maradt, bár a szlovákiai eredmények alapján már számolni lehetett azza'l, hogy a Dunántúl területén is a Nyitra—Brodzani típusú anyaggal azonos, vagy rokon jellegű kerámiát készítettek a Balaton-Lasinja kultúrát megelőzően. 10 Ennek első bizonyítékait R a с z к i Pál gyűjtötte öszsze, 16 ezzel a rézkor történetének vázlata, legalább ami a relatív kronológiát illeti, a tiszántúlihoz hasonló részletességgel elkészült. Az a tény, hogy ennek a feladatnak az elvégzéséhez, tehát több évtizedes lemaradás pótlásához viszonylag rövid idő elegendő volt, véleményünk szerint csak részben magyarázható a kutatómunka intenzitásával Sokkal lényegesebb tényezőnek tartjuk ebben a vonatkozásban az információs alap szerepét, azt, hogy hazánkban és a környező területeiken az összehasonlításra alkalmas leletamyag relatív kronológiája és tipológiai rendszerezettsége, tehát a feldolgozott leletegyüttesek összessége egyre több biztos támpontot ad az újabb anyagok megfelelő értékeléséhez. Az egyes típusok, illetve a keráimia egyes elemeinek megjelenése, elterjedése, gyakorisága, módosulása vagy eltűnése szinte vég nélküli lehetőséget biztosít a további kisebb tipológiai és relatív kronológiai egységek — csoportok, fázisok és alfázisok — elkülönítésére, hiszen eleve kizárt, hogy akár két azonos jellegű és hasonlókorú lelőhely anyaga minden részletében azonos lehetne. Az őstörténet kronológiai és geográfiai kereteinek tisztázása rendkívül fontos. Kétségtelen, hogy ezeket a szakmai „alapműveleteiket" iminden további vizsgálatot megelőzően minden leletre nézve el kell végezni, viszont az is nyilvánvaló, hogy a régészeti alapműveletek abszolutizálása végső soron az őstörténeti kutatás feladását, teljes csődjét jelenti. Az, hogy a régész befejezi 'munkáját az őstörténeti kutatás küszöbén, fakadhat a szakember szubjektív irányultságából, szemléletéből, legtöbbször azonban hazai rézkorkutatásunkat, ezen belül különösen a dél-dunántúli területek kutatását Illetően az objektív lehetőségek hiányáról van szó. Míg az említett kronológiai — geográfiai keretek a rendelkezésre álló információk „periódusos rendszerébe" helyezve akkor is megállapíthatók, ha a leletek terepjárásból, szórványból, kisebb leletmentő vagy szondázó ásatásból származnak, az egyes — alkalmasint pontosan körülhatárolt — kultúrák életmódja, történeti fejlődése, társadalmai viszonyai 14. TORMA I., VMMK 8 (1969) 91-108.; Uő., Die BolerázGruppe in Ungarn. Symposium über die Entstehung und Chronologie der Badener Kultur, Bratislava 1973, 483-512. 15. KALICZ N., über die Choronologische... 1973, 158. 16. RACZKY P., AÉ 101 (1974) 185-210. 17. Ilyen típusú kitűnő feldolgozások: BÓNA l„ AÉ 86 (1959) csak nagyobb arányú telep- és temetőfeltárások eredményeinek sokoldalú vizsgálata alapján közelíthetők meg. Ezeknek az ásatásoknak a hiánya, valamint az a tény, hogy jelentős rézkori és korabronzkori ásatási eredmények közlésre várnak, arra kárhoztatja a kutatót, hogy megfelelő információk híjjón csak a legóvatosabb feltevések formájában érintse, vagy éppenséggel megkerülje a gazdasági-társadalmi problémákat. Úgy tűnik, a további előrelépés elengedhetetlen feltétele, hogy ismert, Illetve felderítendő 'lelőhelyeken korszerű, a szondázás (méreteit mindenképpen meghaladó ásatásokkal gyűjtsünk információkat. Ezek feldolgozásához lehetne kapcsolni a szórványos, vagy elszigetelten kis jelentőségű adatokat, valamint az elterjedési térképek tanulságait. A komplexitás követelménye nem csupán a paleozoológial, paleobotanikai, kémiai etc. vizsgálatok biztosítását és eredményeik felhasználását jellenti, Egyetlen lelet, típus vagy leletegyüttes sokoldalú, az összehasonlító tipológiát meghaladó szempontú vizsgálata az egykori termelés, szellemi élet, a történeti kapcsolatok egy-egy lényeges vonására mutathat rá. 17 A centeri urnák előkerülése óta a badeni kultúra különleges tárgyainak, illetve objektumainak ilyen elemzése is jól példázza a módszer lehetőségeit. 18 A jól szervezett, a kutatók együttműködésére alapozott rézkorkutatás véleményünk szerint az életmód és környezet lehetséges rekonstrukciójának adatai segítségével az ilyen kisebb elemzések komoly bázisa lehetne, egyre több lehetőséget nyújtana az anyagi kultúra emlékei funkciójának, jelentőségének az eddiginél kevésbé hipotetikus megközelítéséhez. A radiocarbon adatok gyarapítása, rézkori, korabronzkori stratigráfiák feltársa, az említett elemzések elvégzése — szinte mindegyik mrunkaközösségi feladatot jelent — tenné lehetővé, hogy a nemzetközi kutatás által felvetett, igen nehezen feloldható, viszont kulcsfontosságú történeti problémák megoldásához, ha nem is közel, de belátható távolságra kerüljünk. A leglényegesebbek egyike az életmód kérdése a lengyel i kultúra legkésőbbi szakaszában és a 'Balaton-Lasinja kultúra idején. Ez, megfelelő adatok (híjjón, felderítetlen. A Balaton-Lasinja kultúrát illetően bizonyosnak látszik, hogy a késői Vinca kultúra ugyanolyan szerepet játszhatott, fejlődésében, mint amilyenről a Vinca-Sopot-Bicske-lengyeli kultúra kapcsolatai tanúskodnak. 19 Ennek az egész kapcsolatrendszernek a 'megvilágítását К a I i с z Nándor kutatásainak köszönhetjük. Problematikus a Balaton-Lasinja kultúra népcsoportjai és a badeni kultúra beköltöző népessége viszonyának kérdése, 20 49_59. _ Uő., AÉ 87 (1960) 198-205. - KOVÁCS T., FA 24 (1973) 7-31. 18. KALICZ N., StA 2 (1963) 87., - MAKKAY J., AÉ 90 (1963) 3-16. - Uő., AIR (1963-64), (1965) 11-15. HORVÁTH L, AÉ 101 (1974) 55-64. 19. KALICZ N.-MAKKAY 1, AÉ 99 (1972) 3-14. 20. TORMA I., Die Boleráz-Gruppe . . . 1973, 506.
