Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Ecsedy István: A dél-dunántúli rézkor kutatásának helyzete és feladatai

A DÉL-DUNÁNTŰU RÉZKOR KUTATÁSÁNAK HELYZETE ÉS FELADATAI Referátumunk 'keretében fölöslegesnek látszik a dél­dunántúli rézkorral 'kapcsolatos ásatások és feldolgo­zósok terjedelmes lajstromozása. 1 Beszámolónk kiin­duló pontja egy kérdésben jelölhető meg: hogyan és milyen mértékben segítették, illetve segíthetik elő a dél-dunántúli régészeti kutatások a rézkor történeti problémáinak körvonalazását? Ha a régészeti Objektumokat és leleteket történeti forrásoknak tartjuk, akkor tekintettel az általuk ihomá­lyosan tükrözött egykori történeti folyamatok eleve fel­tételezhető kapcsolatrendszerére, magától értetődőnek tűnik, hogy az egyes korszakok megismerésének fon­tos feltétele a kisebb egységek — régészeti lelőhelyek és típusok — tüzetes feltárása és elemzése mellett a kutatás kömébe bevonható összes területek vizsgála­ta. Ősrégészeti kutatásunk a legutóbbi időkig első­sorban nem a történeti összefüggések, kapcsolatok megvilágítására, hanem az egyes régészeti kultúrák tipológiai és topográfiai jellegzetességeinek, struktú­rájának feltárására irányult. Helytelen lenne ezt a kutatástörténeti tényt kritikai éllel ©milíteni, hiszen a konkrét vizsgálatok mélységét és irányát, éppen a tör­téneti szemlélet érvényesítéséneik lehetőségét, a tény­legesen feltárt forrásanyag, az információk mennyisé­ge szabja meg. Azt pedig, hogy a kutatás jellegéből következő általános tendencia, az Információk állan­dó gyarapodása mellett mennyire visszahúzó hatást gyakorolt az őstörténeti -ismeretek gyarapítására az irányítás nélküli, szervezetlen, gyakran párhuzamos, de ritkán közös egyéni kutatások tervszerűtlensége. ta'lán a magyarországi rézkorkutatás sajátos arányta­lansága 2 (mutatja legjobban. Miután a főleg Erdély és a Tiszántúl területén elő­került rézcsákányok szinte a rézkor szimbólumaivá let­tek, 3 ugyanezen a területen nagyarányú feltáró munka 1. Az egyes rézkori kultúrák lelőhelyeit Id.: KALICZ N., JPMÉ 14—15 (1974) 89-93. (Balatoni csoport) - TOR­MA I., VMiMK 8 (1969) 93-100. (Bolerázi csoport) ­BANNER J., AHung 16 (1956) I. fejezet Jd térkép (Ba­de nü kultúra). 2. V.o.: KALICZ N., über die chronologische Stellung der Balaton-Gruppe in Ungarn. Symposium über die Ent­stehung und Chronologie der Badener Kultur. Bratisla­va 1973, 131. 3. PULSZKY F., A rézkor Magyarországon Bp. 1883. 4. V. ö.: BOGNÁR^KUTZIAN, I., AHung 52 (1963) 535­541. (További irodalommal.) 5. Uo. 505-556. 6. Uő. SAUSAV 17 (1969) 31-60. során jelentős objektumok kerültek felszínre, melyek alapján a kelet-magyarországi rézkori kultúrákat si­került körülhatárolni. 4 Elsősorban К a I i с z Nándor és К u t z ч á n I d a kutatásai alapján tisztázódott, hogy Kelet-Ma­gyarország területén a rézkor korai szakasza a tisza­polgári kultúrával veszi kezdetét, ezt követően a rokon bodrogkeresztúri kultúra népe uralja a területet. 5 Éle­tének késői szakaszában Olténia felől újabb népele­mek csatlakoznak hozzájuk (Salcuta IV — Hunyadi ha­lom csoport). 6 Igazolódott, hogy a gödörsíros kurgá­nok népe 7 és a badeni kultúra csoportjai ezeket köve­tően, 8 későii rézkorban, az európai őstörténet egyik legmozgalmasabb szakaszában 9 terjedtek el a Kárpát­medencében. A korai és középső rézkor kutatását hazánkban hosszú ideig a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultú­rák vizsgálata jelentette. A Dunántúlon csak a késő­neolitikus lengyeli és a későrézkori badeni kultúra volt ismert. Miután egyrészről tisztázódott, hogy a badeni kultúra csak későbbi lehet mint a bodrogkeresztúri, 10 és bebizonyosodott a tiszai és lengyeli kultúra párhu­zamossága, 11 elesett az a „jobb bíjján" feltételezés, hogy a java réz koriban a Dél-Dunántúlon még a len­gyeli, vagy már a korai badeni népesség élt volna. 12 Ugyanekkor Kalicz Nándor kutatásai segítségével elő­került a 'leglényegesebb hiányzó láncszem; kétségbe­vonhatatlanul bebizonyosodott, hogy a badeni kultú­rát megelőzően ezen a területen a Bala ton-La sin ja kultúra népe élt, /melynek a továbbélő későneolitikus lakosság mellett észak-balkáni és az Alpok vidékéről való népelemek a legfontosabb összetevői. 13 Az ere­detkérdés tisztázásaihoz főleg a keszthelyi ásatások, a korszak belső időrendijének megállapításához a topo­gráfiai terepbejárások és kisebb ásatások során elő­7. KALICZ N„ AHung 55 (1968) 57-59. - V. ö.: GAZDA­PUSZTAI GY., MFMÉ (1966-67) 91-100. 8. KALICZ N.. AÉ 85 (1958) 3-5. Id. még Uő., JPMÉ 14-15 (1974) 6. jegyzet. 9. MELLAART, J., A 34 (1960) 276. - KALICZ N., StA 2. (1963) 85-87. - RENFREW С, PPS 35 (1969) 17-18. 10. V.o.: Föntebb, 8. jegyzet; KALICZ N., SAUSAV 17 (1969) 195-201. 11. Uő., AHung 22 (1970) 20-22. 12. V.o., BANNER J^BOGNÁR^KUTZIÁN, I., AHung 13 (1961) 12. 13. KALICZ N.. VMMlK 8 (1969) 83-90. - Uő., über die chronologische ... 1973, 131-165.

Next

/
Oldalképek
Tartalom