Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Közlemények - Bakay Kornél: Második jelentés a somogyvári bencés apátság feltárásáról (1974-75)
200 BAKAY KORNÉL döntő többségükben kőiből épülitek, a téglát ikizáirálagosian csak ritkáin alkalmazták (Ákos, Deálki). Lengyelországban a kőépítkezés imár a X. század (második félében ellkezdődött (Oistrów-Ledniok, Giecz, Plock) a téglát azonban csak a XIII. század elején kezdték haszna Imi. 44 Ha a fenti ímegfigyeléseket kiég ©szítjuk még azzal, hogy az északnyugati (Ti) torony északkeleti sarka teljes egészében téglából rakott, <míg a torony többi része a déli toronynak és a déli falaiknak megfelelően kővel vegyesen épített, aiklkor — úgy vélem — új ^következtetéseket vonhatunk le a 'bazfti'fca építései periódusait iiebôeri. A XI. század harmadik harmadában (?) megindult a soimogyváir'i bazilika építése, amelyet - a főfalak vonatkozásában - 1091 -re be is fejezteik. Az 1204-es baitalimas tűzvész alkalmával (?) azonban a bazilika is súlyosan megrongálódott: a főapszis déli fele, az északi szentély, az északi főfail és az északnyugati toroiny északkeleti szöglete leoimlo'tt (vagy legalábbis megsérült), s ezeket a falakat a marékkor (XIII. század eleje) divatos f a Irakásii imádon építették újjá - téglába!. Bár az eredeti falvastagságot i mgta rtották, a renoválás során gondot okozott a téglasorok bekötése a régi falaikhoz. Ezért kellett a sorkiegyenlítés régi módszeréhez, a 'halgerinofalazáshoz folyamodni. Minden jel arra mutat, hogy ezek az új falak nem voltak olyan teheroíióak, mint a régnek, s kiváltképpen nem tudtak eleget tenini az Európában egyre erősebben teret hódító új stílus: a gótika követelményeinek! E felismerés révén magyarázatot Ikaipunik a bazilika diadalívet tartó két pi-llérikötegie közötti igen nagy különbségre. A baziliiika nyugati főkapuja kétséget kizáróan együtt épült a 160-163 om vastag nyugati homlokfallal. A 278x160 am-es iküszöb egyetlen hatalmas kőből készült (vastagsága 11 — 19 om), melybe egy 198x69 om-es bevágást készítették, ennek mélysége 2-2,5 cm. A hatalmas kőlap észak felé 5°-ban emelkedik. A tulajdonképpeni ajtónyíiás 171 om, a kapu legnagyobb külső szélessége 305 om. A roman kapuzatok szabályai szerint megépített nyugati főbejárat ikődíszítmé44. A lengyel városok kezdete. Varsó 1972, 38-39. - A déli falban római peremes téglák is vainnak, azonkívül a téglaméretek is eltérők. Tég кил éréseink vitathatatlanná teszik, hogy a legnagyobb méretű téglák a legrégebbiek, s a tégláim éretek évszázadok alatt fokozatosan kisebbedtek. - vö. RAPPAPORT P. A., CA 2 (1976) 83-93. 45. LEVÁRDY F., MÉ 17 (1968) 173. 46. DERCSÉNYI D., A románkori építészet Magyarországon, Bp. 1972, 48-50. kép. - Hasonló szerkezetű a chartres-i Notre Dome székesegyház 1145—1150 között épült un. ikiirálykapuja. vö. DUBY G., L'Europe des cathédrales 1140-1280. Genève 1966, 43,92. (San Pedro de Moarbes). 47. BAKAY K., SMK 1 (1973) LXXVI. t. II. 48. BAKAY K., SMK 1 (1973) LXXVII. t. 49. LEVÁROY F., MÉ 17 (1968) 172-173. - Levárdy keltezése késői. A bazilika északi főfalát a XIII. század elején renoválták, hipotéziséből tehát legfeljebb a hátoldali faragvány korát fogadihatjuk el, megjegyezve azonban, hogy a kő alaposabb vizsgálata nem engedi meg annak feltételezését, hogy két szembenéző orosznyel közül in situ egyetlen egyet sem találtunk meg. Levárdy Ferenc gondos elemzés alapján úgy véli, hogy a Szent Egyed életét ábrázoló tympanonrelief a nyugati kaput díszítette. Ez a feltevés nem fogadiható el, mivel a kő szélessége 135 om, a ikapunyílásnoz illeszkedő félkörív szélessége pedig mindössze 120 om/ 15 í A nyugati kapu díszítméinyeinek tartjuk a Maiestas Dominit ábrázoló faragványt és a tót griffes Ikövet. 46 A szerkezetiére nézve teljesen basonló déli kapu 47 bélletlköveit i\s szervesen hozzáillesztették a déli falhoz, tehát azzal egykorú. A tulajdonképpeni kapu szélessége 143 om, tehát a Szent Egyed-es relief ide sem helyezhető. A déli kapu előtt ikerült ©lő a Sámsonoskő, 48 aimely láthatólag azon a helyen hevert, ahová lezuhant. Ennek alapján a déli ikapu díszítményenek tartjuk. A bazilika északi oldalán imár Gerecze Péter is felfedezett ajtónyíláisokait, amelyek egyikét sikerült feltárnunk. Ez az ajtó a ikápolmába veiét, szélessége 120 om. Mind a méreteik, mind a kétoldalon megmu'nkált Szent Egyed relief szerkezete alapján úgy vélem, hogy ez a faragvány az északi bejáratot díszítette, mégpedig az első épíési periódusban, a XI. század végén. (Az oldalán 8 om, az alján 5,5 om vastag). A Szent Egyed ikoimpozíció egyébként nem korszerűtlen a XII. századiban sem. 49 A fentiek alapján azonban nyilvánvaló, hogy a most felltárt ajtó-imairadvány csakis (méretében lehet azonos a XI. századival. Rendkívül szembeötlő a különbség a nyugati, a déli és az észaíki kapuk építési tedhmtikája 'között. Ez újabb bizonyító érv a bazilika északii felének későbibi újjáépítése mellett. Anélkül, hogy a közel 800 db díszesen faragott kőemlékkel részletesebben foglalkoznánk, megemlítem, bogy tucatnyi szalagfonatos, palmettos és fozettás faragvány árulkodik a legkorábbi bazilika egykori díszítéséről. 50 A somogyvári baziliíka legismertebb és legszebb kőfaragványait a kutatás csaknem egyértelműen a XII. század végére keltezi, 51 ez a keltezés azonban száimunkra egy kissé későinek tűm ük. A somogyvári, a pécsi és a budai kofa ragom ű helyek szoros Ián életfát tart. Sokkal inkább elképzelhető egy olyan reliefnek, imint a XII. századi spolete-ii Sz. Péter templom domborműve. DUBY i. m. 93. 50. Ezeket a köveket megnyugtatóan .keltezhetjük a XI. század végére. Vö. NAGY S„ Dornbó. Újvidék 1974, 17. DERCSÉNYI D., i. m. 26, 33. - GEREVICH T., Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938, 155—168., CIX. t., CXLIV. t., CLIN. Hibát Ikövetnénk el azonban akkor, ha a szalagfonatos és palmettos köveket kizárólag a XI. századra kelteznénk, hiszen élnek már a IX. század végétől (FEHÉR G., AHung 7 <1931> 115.) a XII. század végéig. (GEREVICH T., i. m. CLX. t.). Vö. GOLD SCHMIDT A., Die Elfenbeinskulpturen aus der romanischen Zeit XI—XIII. Jahrhundert. Berlin 1975, 15., IX. t. 34, 44., LIV. t. 51. GERECZE P., AK 20 (1897) 152-153., 14-15. kép - DERCSÉNYI D., A soimogyvári Szent Egyed-apátság maradványai. Bp. 1934, 8-11. kép - GEREVICH T., Magyarország románkori emlékei Bp. 1938, CLXXXIV— CLXXXV. t. - LEVÁRDY F., MÉ 17 (1968) 172. skk. DERCSÉNYI D., A románkori éüítészet Magyarországon 47-50. kép. - MAGYAR K., SLÉ 6 (1975) 24.
