Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez

134 KERÉKGYÁRTÓ ADRIENNE-KNÉZY JUDIT rev szélt. Ezt a fajtát úgy nevezték: „ot pet mákom glavice", azaz öt imákfejes (20. kép 4.)

48 Egy másik variáns a „békaláb", aminek egysoros megoldása a főminta feletti keskeny, kísérő sordíszként szerepelhet.

49 Meg'kettőzött formájában a széles mintában a ferdén futtatott párhuzaimos iláncsorok közét kitöltő öltés-megoldásként szerepel. (RiM 11223. sz. ingdarab (képe, IX. t/ll.)°° A vézás egy harmadik variánsát a ki öl té sok öszszefutasát egy apró öltéssé

1

! fedik is. Ha a kiöltések láncsoron ülnek, ott az összefutó végeket a láncsor alá bújtatják, vagy magába a lánosorba erősítik; ha zeg-zúgosan veretett láncöltéssorra

1

! kombinálják, akkor a láncsorra'l azonos színű kiöltést menetközben mindjárt íki is varrják. A szövött vászonszélek összeerősítésére mind az ingeken, mind a lepedőkön a „prepleta" (Plest — fonni), a „kötögetéses" díszítővarrást használták. (Ez az öltéssor mindenember varrása néven közismert.) Mind fehér poimutfoniolbó

1

!, imtind pirosból készítették, aszerint, hogy fehér- vagy színes hímzés mellett szerepelt. A csipkeöltést ill, varrást memcsak a már említett subrikalássol együtt használták, de előfordult szélek öszszeerősítéseként is. Csak ímegemlítjük — habár nem a szoroson vett tűzés'technikával készült — a buzsáki rátét néven közismert, ott ,,bécsi"-nek nevezett, díszítésmódot. Ennek lényege, hogy a fehér vászon alapanyagra hajtogatás után, ol'lóval mintásán kivágott, piros vékony pamutszövetet (kartont) erősítenek fel úgy, hogy a tűvel aláfordított mintaszéleket finoman, gondosan, apró öltéssel körülvarrják.

01 Ez a díszítés csak attól az időtől terjedhetett el, mikortól színtartó anyaghoz juthattak. Az anyag származási helyére utal — minden valószínűség szerint — a „bécsi" (becka cickana - bécsi vágott) elnevezés. A imár említett Tótszentpálon lakó Babodi Sándorné sz. Pasztus'its Margit emlékezete szerint édesanyja idejében (aki sz. 1882-ben) - tehát kb. a századforduló idején - ágyterítőt sokan már „bécsi"-vel díszítették. Talán van egy kis lokálpatriotizmus is abban az állításában, hogy a „bécsi" náluk Tótszentpálon alakult ki. Ott használták fel saját ihol miijük díszítésére, s onnan került volna át Buzsákra. Ez nem lehetetlen, ha tekintetbe vesszük a községek lakói közti szoros rokoni kapcsolatokat. Éppen az adatközlő Buzsákon lakó nagynénje (Joó Ferencné sz. Pasztusits Mária) volt az, aki ott házaknak és rendelésre is vágta a ,,bécsíi"-t. A buzsákiiaknak a külföldi és belföldi rendelőkkel való kapcsolata ismertette meg ezt a díszítésmódot a nagyközönség gel. A „bécsi"-nek nevezett díszítésmóddal behatóbban nem foglalkozunk, egyrészt azért, mert alkalmazása a buzsáki hímzések ímeliett járulékos jellegű volt, másrészt, mert formai elemei igen esetlegesek, az alkalmazott minták esztétikai (megjelenése közel áll a régi konyhák polcainak papírkivágásos csíkdíszeihez. Kerékgyártó Adrienne — Knézy Judit 48. MALONYAY i.m. XVI. t. Varjaskérről való legalsó párnavégen. - FERENCZ K.-PALOTAY i.m. 58. ábrája egy ebbe a csoportba sorolható variánst közöl. 49. MALONYAY i.m. XV. t. két ingujján. 50. MALONYAY i.m. XVI. tábla középső varjaskéri párnavégén és a XVII. tábla tótszentpáli felső ingujjon (valószínűleg pamut fonallal varrva).