Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez
A BUZSÁK KÖRNYÉKI SZÍNES PARASZTI HÍMZÉS KIALAKULÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ Témánk kutatását 1970-ben kezdtük el az I. Déldunántúli Népművészeti Héten 1 megnyitott Somogyi hímzés című kiállítás előmunkálatai során. A forgatókönyv írása és a kiegészítő adat-, valamint tárgygyűjtések közben felmerülő kérdésekről adtunk már rövid összefoglalót, 2 amelyben csupán érintettük, de részletesen nem elemeztük a Buzsák és környéki hímzésekkel kapcsolatos észrevételeinket. 3 A címben jelzett téma elővételét gyakorlati célok sürgették. Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér (az utóbbi kettő 1929 óta Somogyszentpál) községekben is — ahol a köziismertté vált varrások kialakultak és ahonnan elterjedtek - közben olyan nemzedékek nőttek fel, melyek már nem láttak eredeti, saját 'használatra készített házivászon női inget, vézás hímzésű párnavéget, gyerekágyas vagy halotti lepedőt. Amit ők ismernek, s omii a kézimunka oktató s és kereskedelem révén elterjedt a XX. század első felében, azok már a buzsákiak (megváltozott életének igényeit, de elsősorban a népi iparmű vészetet felkaroló kereskedelem céljait szolgáló s mem is 'kifogástalan darabok minden esetiben esztétikai szempontból. Eredeti, régi paraszti készítésű és rendeltetésű Buzsák környéki varrások beszerzése szinte reménytelen feladatnak tűnt. A buzsáki 'hímzőasszonyok korai bekapcsolása a kereskedelembe, 'munkáik felfedezése 1902-től 4 azt eredményezte, hogy néhány műgyűjtő felvásárolta a korábban 'maguk részére szőtt, hímzett díszes párnavégeket, lepedőket, női ingeket, de sokszor csak ezek díszített részeit. Sok értékes textíliát hantoltak el kedves halottaikkal is. A második világháború alatti kitelepítésekkel a népművészeti értékű paraszti hímzéskész'letnek csaknem a maradéka is meg semmisült. 5 A Néprajzi Múzeum s a Rippl-Rónai Múzeum e környékről való viseletdarabjai alig adatoltak; részben mert magángyűjteményékből kerültek be, részben, mert a korábbi gyűjtők, így Madorassy László és Gönczi Ferenc is, csak a legszükségesebbeket jegyezték fel vásárlásaik során. Ezért úgy kíséreltük meg a Rippl-Rónai Múzeumban levő, Gönczi Ferenc beszerzéséből származó Buzsák, Táska, Tótszentpál községekből való női ingek (RRM 445; 460; 6851 ; 6853; 6854;) és hímzések (RRM 441 ; 462; 11223; női ingek darabjai) adatait kiegészíteni, hogy azokat magunkkal vittük és megmutattuk 70—80 éves asszonyoknak. Abbó'l a feitételezésből indultunk ki, hogy a földrajzilag elzárt, az itt levő uradalmak terjeszkedésétől nehezebben fejlődő Nagyberek községeiben a fokozottabb önellátáson alapuló paraszti viselet emlékeit a mai legidősebbek, akik a Berek lecsapoló sa okozta változások előtt is éltek - viszonylag tovább kell, hogy őrizzék, mint pl. az előbb polgárosodó Balaton-mellék lakosai. A módszer bizonyos szempontból gyümölcsöző volt, fontos részletekre derült fény. örömünkre előkerült Buzsákon egy hitelt érdemlően 1870re datálható kék-piros vézás gyerekágyas, s egy hasonló korú fehér halotti lepedő is. Új összefüggésekre figyelihettünk fel a Néprajzi Múzeum anyagónak megtekintése során is. 7 Vizsgálatunk területét 'leszűkítettük. Ismertetésünkben a 'nemzetiség, etnikum tisztázására is törekedtünk: a régen begyűjtött tárgyi anyagnak ma is a helyszínen élő idős emberekkel való hitelesítésére, de elsősorban a saját használatra készített, s részben a csak eladásra szánt „buzsáki" hímzések mintaanyaga kialakulásának valószínű menetére és a felépítés-technika alkalmazás jellemző jegyeinek megismertetésére, az anyagszabás és díszítésmód közötti kapcsolatok kimutatására fordítottuk figyelmünket. Érintenünk kellett a népi iparművészeti szintű hímzéseknek a régitől elszakadó önálló fejlődését is, valamint a csak későbbiekben megoldható összehasonlító munkát. 1. KNÉZY J„ MK 10 (1971) 61-67. 2. KNÉZY J., SHH 3 (1970) 33-38. 3. Az anyagválogatást Ujváriné, dr. Kerékgyártó Adriennel együtt végeztük, ő lektorálta a forgatókönyvet is. 4. VAJKAI A., Balaton-(mellék. Budapest 1964, 190. 5. Kovacsevics Márk tanár, aki 1950 körül került Somogyszentpálra, 1964-ben kérdésünkre, hogy van-e még a községben színes hímzésű házivászon női ing, ezt felelte: „Ilyeneket csak a Malonyay kötetben láttam." Pedig évek alatt egész falumúzeumra való néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze feleségével, diákjaival együtt. Ugyanerről HOFFMANN T., EA 2233, 1954. 6. Malonyay D., (szerk.) A magyar nép művészete. III. Budapest é.n. 145. skk. 7. Áttekintettük a Néprajzi Múzeum birtokában levő buzsáki, variaskéri, táskái, tótszentpáli női ingeket, főként 72 727; 72 733; 72 735-8; 72 741-43; 72 759; 131657; 131758; 147 174; 73.180.4. Ezek szabása, díszítése, ugyancsak alapul szolgáltak munkánkhoz, mely egyben a Néprajzi Múzeum Mihalik Gyula és Madarassy László által gyűjtött anyagának hitelesítéséhez is hozzájárul.
