Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Közlemények - Ecsedy István: A lengyeli-kultúra leletei Somogyvárott
A LENGYELI KULTÚRA LELETEI SOMOGYVÁROTT 279 és házorom-díszeinek készítése a továbbélő totemisztikus képzetek feltételezése segítségével? 8 Úgy tűnik, nincs elégséges alapunk annak feltételezésére, hogy az egyes állatszobrocskák bizonyos „továbbélő" állatkultuszok központi figurái lettek volna ebben az időszakban. 9 A fentebb említett sírmellékletek, úgy tűnik, elsősorban társadalmi rangkülönbségek mutatóiként foghatók fel. Ha ebben a funkciójukban van is valamelyes kapcsolatuk totemisztikus elképzelésekkel, nagyon valószínű, hogy ezeknek nem vallási, hanem társadalmi megkülönböztető aspektusa lehetett előtérben, hiszen semmi nem mutat arra, hogy a rendkívül gyakran vadászott vaddisznó mindazoknak a közösségeknek totemállata lett volna, amelyeknek temetkezései a fentebb említett mellékleteket tartalmazzák. Még kevésbé látszik valószínűnek az ábrázolt háziállatok állandó tisztelete vagy tabu-jellege. A háziállatokat ábrázoló szobrocskák készítését Georgiev G. egy mágikus ceremónia keretében képzeli el, melyet az illető állat jobb szaporodása érdekében végeztek. 10 Anélkül, hogy ennek a feltevésnek valószínűségét tagadnánk, úgy véljük, az állatidolok vallástörténeti jelentősége szempontjából szükséges megemlékezni azokról a feltételezhető kultikus eljárásokról, melyekben bizonyos háziállatok, vagy képmásaik résztvehettek anélkül, hogy a vallásos tisz telet középpontjában álltak volna. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az újkőkor mágikus eljárásai elsősorban a föld és a gabona termőképességének biztosítására irányultak. A neolithikumban játszódik le az a folyamat, melynek során a kezdetben mágikus szimbólumként, jelként alkalmazott női alak a termékenység megszemélyesítőjévé válik. 11 Az így kialakuló „Danubian Mother Gbdess," a „korai Magna Mater" központi szerepét jól mutatják azok a gyakran alacsony zsámolyon ülő női idolok, melyek a későneolithikus időkben széles elterjedésnek örvendenek. 12 Úgy tűnik, hogy az említett, termékenységgel kapcsolatos rítusok emlékei alapján közelíthető meg legjobban a somogyvári sertésidol és a többi, e körbe tartozó állatidol jelentősége is. Az eljárásoknak a 8. GARASANIN D., Religijai kult neolitskog na centralnom Balkanu. Neolit centralnog Balkana Narodni Muzeji Beograd 1968, 244—245. (Az állatidolok alapján a Földanya kultusza mellett totemisztikus kultuszokat feltételez.) 9. Findeisen szintén az állattisztelet továbbéléséről beszél, bár hangsúlyozza, hogy a korszak ember- és állatáldozatai a termékenységvarázslatokkal kapcsolatban játszhattak jelentős szerepet. FINDEISEN H., Das Tier als Gott, Dämon und Ahne. Stuttgart 1956, 56. 10. GEORGIEV G., Kulturgruppen der Jungstein — und der Kupferzeit in der Ebene von Thrazien (Südbulgarien). = Soudsky-Plesova (szerk.), L'Europe a la fin de Годе de la pierre. Praha 1961, 45—101. 11. Ilyen funkciója lehetett a Körös-kultúra tárolóedényein látható női alakoknak is. 12. TOĈIK A„ StZ 17 (1969) 5. á. 13. Igen szép példája ennek a híres szülő nőt ábrázoló szobor, mely Catal Hüyük II. rétegében került elő. Meliaart szerint elhelyezése a gabona termékenyséoabonával, a vetőmaggal való kapcsolatát világosan mutatja, hogy ezek emlékei gyakran a hombárokhoz, gabonatároló gödrökhöz, vagy ezekhez hasonló, földbe mélyedő áldozógödrökhöz, bothrosokhoz kapcsolódnak. 13 Az ezeknél végrehajtott ceremónia - formáját és helyét figyelembe véve — talán az aratás, betakarítás a vetőmag elhelyezése alkalmaihoz köthető. Fowler W. W. feltevése szerint a mágikus eljárás a vetőmag termőképességének különös fontosságával magyarázható. 14 Lényege az, hogy a közösség általános gyakorlatát, létfenntartását egy ünnepi aktusban, mégpedig szigorúan rituális szabályok szerint kifejezze, hogy ezzel egy egész évre biztosítsa zökkenőmentes fennmaradását. Ez magával a gabonával, vagy az azt megszemélyesítő ember- vagy állatáldozattal való rituális egyesülés, annak feláldozása keretében megy végbe. 15 Ezeknek az áldozatoknak emlékét, rituális emberevés nyomait mutatják Tartaria, 16 Langellois, Poigen, Zauschwitz, Hankelfeld lengyeli korú áldozógödrei. 17 A badeni korú Ossarn áldozógödreinek rétegezettsége talán ismételt zsengeáldozatra mutat. 18 Az említett esetekben feltehető, hogy a gabonát a kommunikációs aktusban ember testesíti meg. Egyes bothrosok állatcsontanyaga és a görög Démétér kultuszára vonatkozó adatok a zsengeáldozat mellett elsősorban sertés és szarvasmarha feláldozására mutatnak. 19 Kiemelkedő jelentőségűek a szlovákiai Branc későlengyeli telepén talált áldozógödrök, melyeknek formája és elhelyezkedése sajátosan eltér a többi objektumétól. Kitöltésükben rétegezettség figyelhető meg, ami akárcsak Ossarn esetében, talán évenként ismétlődő áldozatra mutat. Majdnem mindegyikből kerültek elő állatcsontok. Egyikben szarvasmarha feje volt elhelyezve pontosan a gödör középpontjában; — a szerzők feltételezik, hogy a többi ebben a gödörben talált állatcsont ehhez az egyedhez tartozott. 20 A tényleges állatáldozatok maradványai M a к к a y János feltételezését erősítik, aki a kis állatidolok egy részét „pia fraus" céljára készített kultikus tárgygét volt hivatva biztosítani. MELLAART J., Catal Hüyük 67, 68. kép. Vő.: MAKKAY J., AÉ (1963) 3—6. 14. FOWLER W. W., JRS. (1912) 330. megállapítja, hogy a római „mundus" felnyitásának napjai a „dies religiosi" a vetőmag elhelyezésének feltehető idejére esnek. Vö.: SZABÓ Á., AT (1960) 226—232. 15. FRAZER J., Aranyág. Budapest 1965, 265—266. 16. POPOVITSCH V., RA 2 (1965) II. 1. VLASSA N., D 7 (1963)485—494. 17. MARINGER J., Vorgeschichtliche Religion. Religionen in steinzeitliche Europa Zürich-Köln 1956, 248—250. FRIESINGER H., AAu (1964) 8—10. 18. MAKKAY J., AÉ (1963) 3—4. 19. HUTCHINSON R. W., Bothroi JHS 1935, 3. MYLONAS G., Aghios Kosmas Princeton 1959, 16—20. WEINBERG S. S., Hesperia 31 (1962) 190—195, 12.k. — Fowler a termékenységünnepek és a sertésáldozat kapcsolatára is felhívja a figyelmet. FOWLER 1912, 280— 320. 20. LICHARDUS J.—VLADÁR J., SA 16 (1968) 318—321.
