Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

260 SÄG

I KÁROLY—FÜZES MIKLÓS nál azt a 105,65 m A.

f. szintet, ami fölé települt a 115 cm tőzeg. A 115 cm tőzeg képződéséhez maximálisan 400 évet számolhatunk, amiből az évi tőzeggyarapodás értéke 2085 mm. Vízállásgörbénk (57. kép) szerint a maximumát elért vízállás süllyedő tendenciájú a XVI—XVII. század után. Az időszakos ingások ellenére a süllyedő tendencia érvényesül. Ez a süllyedő tendencia klímaingadozással kapcsolatos. Nagyon érdekes, hogy az említett változást más természeti jelenségek is kísérik. A Balaton Keszthelyi-öblében 1871-ben jelentkező hínár és az 1926-ban észlelt súlyom,

170 a Balaton 1966. évi ,,vízvirágzása"

J

'

1 a tó regressziójával is magyarázható, nem vesszük mi sem bizonyító értékűnek. Lényegesebb, hogy a változó klímának megfelelően déli állatfajok jelennek meg területünkön. Az 1930-as években tűnik fel Magyarországon a balkáni gerle (Strepopelia decaocto Friv.), melyről Kéve András a következőket mondja,

172 „Terjeszkedésben levő faj, mely csak az 1930-as évek elején jelent meg hazánkban, azóta általánosan elterjedt, igen gyakori madár . . . Áttelel." A balkáni fakopács (Dendrocopoo syriacus Ehr.) is ekkor jelent meg nálunk. Ezt írja erről a fajról Kéve András:

1

'

3 „Terjeszkedőben levő faj, mely hazánkat az 1930-as évek körül érte el és azóta kultúrterületeinken széltében elterjedt." A déli fajok északra hatolása még ma sem befejezett. Igen érdekes ebből a szempontból a halvány géze (Hippolais pallida Hempr et Ehr.), melyről ezt olvashatjuk:

1

''

1 „Terjeszkedő faj, melyet azonban még határunkon belül nem sikerült kimutatni, holott közvetlen határunk mentén a Bácskában városi parkokban, utcai fasorokban, Tisza-parti ligetekben igen gyakorivá vált." A munka megjelenése közben sikerült e fajt kimutatni, amire csillag alatt hozott lábjegyzet utal: „Azóta kimutattuk." A sárga billegetőt (Motacilla flava feldeggi Mich.) 1953-ban megfigyelték és 1955-ben gyűjtötték bizonyító példányát. Kéve András szíves szóbeli közlése szerint egyes déli fajok elszaporodása (Merops apiaster L., Egretta garzetta L.) 1940 után következett be a Balaton peremén. Vízállásgörbény szerint (57. kép) évezredünk végén éri el a süllyedő tendenciájú balatoni vízállás a 104,5 m A.

f. értékű középvizet, ezt követően már alacsonyabb értékekkel kell számolnunk. Ezzel egy évezredes periódus tárult elénk. E nagy periódus határozza meg a vízállás tendenciáját, melyen belül a ki5 periódusok gyors modulációja észlelhető, azonban ezek a tendenciát nem befolyásolják. |J. Komlódi Magda szerint

175 1980-1985-től „égy lassú hőmérsékletemelkedés várható, ami kb. 2Ó15 körül egy újabb, kisebb klímaoptimummá fejlődik." f Vízállásgörbénk (57. kép) tendenciája szerint a Komlódi Magda által jelzett klímaoptimum ugyan későbben fog kialakulni, ennek ellenére napjainktól számolhatunk már tendencia-jellegében alacsonyabb vízállással, ami tovább romlik még! A Balaton vízgazdálkodásánál, de a magyar iparban és mezőgazdaságban is számolni kell a csökkenő csapadékkal és a növekvő párolgással, ami évezredünk végére már komolyan érezteti hatását. Az ivóvízkészletek területére is nyilván lesznek kihatásai a változásnak. Ugyanez áll természetszerűen az ipar egyre növekvő vízigényére is. A problémákat jelezni tudjuk múzeumi munkánk eredményei alapján, a megoldás más irányú kutatómunka feladata. Egy megjegyzést szeretnénk tenni csupán. A Balaton vízkészletének mesterséges bővítése biológiai veszélyekkel jár, ennek kutatása és megoldása szintén nem feladatunk. Befejezésül megjegyezzük, hogy Magyarország régészeti topográfiája sorozat keretén belül megkezdődtek Somogy megyében is a munkálatok. E munkák során a Kisbalaton térségben és a Nagyberek területén számtalan új lelőhely kerül majd elő. Az új lelőhelyek szintezése és hidrológiai jellegű feltárása számtalan adattal bővíti azt a képet, amelyet itt most összegezhettünk. A jelzett munka, keretében sor kerül majd a Sió-völgy kutatására is, ahol ugyancsak nyerünk hidrológiai adatokat is régészeti megfigyelések mellett. Sági Károly—Füzes Miklós 170. BOROS Á., A Balaton vizének és partjának néhány 172. növényéről. Arch. Balatonicum. Tihany I (1962) 178— 180. — FÜZES M.—SÁGI K., VMMK 5 (1966) 339— 173. 360. 174. 171. HORTOBÁGYI T.—KÁRPÁTI I., Georgikon 9 (1966) 175. 4. s-rám, 12—14. KÉVE A., Magyarország madarainak névjegyzéke. Bp. 1960, 48. (Továbbiakban: KÉVE 1960.) KÉVE 1960, 54. KÉVE 1960, 68. J. KOMLÓDI 1971. 140.