Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez

254 SÁGI KÁROLY—FÜZES MIKLÓS ges. Egy ilyen magas koravaskori vízállást azonban kizárnak a balatonfüredi, tőzegre épült tumulusok! A kötet egyik ábrájából (I. 44. ábra) viszont az derül ki, hogy a tihanyi Óvár védelmét a félsziget nyakánál húzott átvágás „fossatum antiquum" biztosította, amit a tihanyi alapítólevél említ 1055-ben,

93 de Kultsár és Mikoviny XVIII. századi térképei is feltűntetnek.

94 Lényegtelen, hogy őskori árokként szerepelteti a Külső-tó lefolyását is. Kérdéses marad számunkra ezek után az, hogy egy; ismeretlen fenékmélységű árokból hogyan kaphat hidrológiai következtetést a Balaton vízállásával kapcsolatban? Olyan súllyal, hogy a kötetben négy nagyméretű képet is szentel a tihanyi őskori várnak (I. 37., 38., 43., 44. ábra.)! ; Róma i. e. 12-től a IV. század végéig ura Pannoniának. A római idők balatoni vízállásának kérdéséhez Sági Károly korábbi nfegfigyelései

90 mellé még néhány új adatot sorolhatunk fel. Ábrahámhegyen a Sziget utcában, a Bökorr Balatonnal érintkező részén, közvetlenül a nádas szegélye mellett épült Bus János nyaralója. Bus János 1971-ben kertjében talált kora- és későrómai cserepeket gyűjtötte össze és ezeket a Balatoni Múzeumnak ajándékozta.

96 A kert 105,3 m A.

f. szinten helyezkedik el,

97 ahol magunk is gyűjtöttünk telepre utaló, hasonló korú cserepeket. Budataván ,,a Balaton melletti, részben víz alatt álló területen is római kori település volt; erre utalnak a Pede Z. által a NEVIKI strandjának partjában gyűjtött korarómai cserepek . . ."** Egyetérthetünk Bendefy Lászlóval, aki szerint ,,a Balaton normális vízállása a rómaiak korában 104,5 m körüli . . ."" Néhány oldallal később ezt olvashatjuk könyvében:

100 ,,A Balaton partján körös-körül található római kori nyomok az I —III. évszázadban 106 m A.

f. körüli, a III. század végétől pedig általánosságban a maival azonbs: 104,5— 105,0 m A.

f. körüli állandó vízállásra utalnak". Az ellentmondás érthető! Bendefy Lászlónak magas balatoni vízállást kell kimutatnia ahhoz, hogy a Galerius-féle Sió-csatornázással csökkenteni tudja a tó vízállását. A korarómai idők általa feltételezett magas balatoni vízállása jelentkezik a vízállásokat feltüntető görbéjén is,

101 melyen a Galerius-féle csatornázást megelőzően 106,5 m A.

f. értékkel jelzi a tó vízállását. A Galerius-féle Sió-csatornázás sokat vitatott kérdésre nem kell most kitérnünk. Bendefy László 93. ERDÉLYI L, A tihanyi apátság története. I. Bp. 1908, 10—11. (Továbbiakban: ERDÉLYI 1908.) 94. BENDEFY 1969, I. 111., I. 113. ábra. — SÖRÖS P., A tihanyi apátság története. II. Bp. 1911, 59. (Továbbiakban: SÖRÖS 1911.) 95. SÁGI 1968, 444. — SÁGI 1968a, 24—27. 96. Publikálatlan anyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban. 97. Hoffmann Sándor mérnök szintezése, 1972. október 10-én. 98. MRT II 33; 4/8. sz. lelőhely. ezzel kapcsolatos eltérő véleményét már más helyen cáfolhattuk.

10

'

2 Az állítólagos római zsilip helyén végzett ásatásunk régészeti szempontból tökéletesen cáfolja a falak római eredetét, törökkorinak határozva meg a falak korát.

103 A siófoki római zsilip annyira begyökeresedett azonban a hidrológus szakemberek tudatába, hogy a bizonyító anyag ellenére sem hajlandók elfogadni a Kuzsinszky Bálint által talált falak törökkori eredetét, az 1968-as publikáció ellenére Bendefy László 1969-ben még rekonstrukciót közölhet a zsilipnek vélt falakról.

104 Őszintén sajnáljuk, hogy ez a megtévesztő rekonstrukció könyvén (I. 55. ábra) kívül a siófoki vízügyi kiállításon még szerepelhet! A korábbi

100 és a most felsorolt újabb adataink bizonyítása szerint a Balaton koracsászárkori vízállása egyértelműen alacsony, maximálisan a mai középvízállásnak felel meg. Ez az alacsony balatoni vízállás önmagában cáfolja, hogy Galerius korában, az i. u. III. század végén valami nagyarányú Balaton-lecsapolásra lett volna szükség. Tegyük ehhez hozzá, hogy a Balaton tőzegterületei vízrendezés esetén is értéktelenek az akkori agrotechnika számára, a feltételezett galeriusi vízrendezésnek gazdasági haszna tehát nem lett volna. A magunk részéről Galerius említett munkálatait a mocsaras Sió-völgy bizonyos vízrendezésével próbáljuk magyarázni a Róma számára annyira fontos útrendszer kelet-nyugati kapcsolatainak kiépítése érdekében. A későrómai világ balatoni vízállásának kérdéséhez sajnos a korábban felsoroltak'

06 mellé újabb régészeti adatot nem említhetünk meg. Említenünk kell viszont a pallinológia megjegyzését e korra, amely szerint i. e. 130-tól i. u. 370-ig ,,egy világszerte észlelt lehűlés volt. A tengerszint 2,5 m-rel süllyedt a mai szintje alá. Az Alpokban nagy glecscser-előnyomulások voltak."

107 Ez a lehűlés a késővaskor LT/D és Pannónia római császárkorának ideje. Ez a lehűlés — úgy látszik — nem volt a csapadékdús, hiszen sem a késői vaskor végén, sem a császárkorban nem tudunk vízmagasodóst kimutatni a Balaton esetében. A bronzkor végének idejére eső ,,késő szubboreális lehűlés" idején a tenger szintje 4 m-rel süllyedt a mai állás alá. Ennél a lényegesebb lehűlésnél sem számolhatunk a mainál sokkal magasabb balatoni vízállással, pedig a bronzkorvégi lehűlés 37,5%-kal erősebb volt a rómainál. A hunok volgai megjelenése a 370-es évekre esik, 99. BENDEFY 1969, 13—14. 100. BENDEFY 1969, 20. 101. BENDEFY 1969, I. 51. ábra. 102. SÁGI 1971, 485—490. 103. SÁGI 1968a, 27—33. 104. BENDEFY 1969, I. 55. ábra. 105. SÁGI 1968, 444. — SÁGI 1968a, 24—27. 106. SÁGI 1968, 444. — SÁGI 1968a, 24—33. — SÁGI 1971, 485—490. 107. J. KOMLÓDI 1971, 140.