Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - Sági K. - Füzes M.: Újabb adatok a Balaton 1863 előtti vízállás tendenciájának kérdéséhez
ÚJABB ADATOK A BALATON 1863 ELŐTTI VÍZÁLLÁSÁHOZ 255 ezt követően csakhamar megjelennek a Kárpátmedencében is, 108 s megkezdődik a népvándorlás időszaka. Érdekes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a pallinológia i. u. 370-től i. u. 1220-ig hosszabb és erősebb felmelegedéssel számol. „Hatását mindkét féltekén észlelték. A tengerszint 0,5 m-rel magasabb volt a mainál. Közép-Európában a klímq meleg-óceáni volt. Kb. i. sz. 1000-ig Alaszkában a nyári átlaghőmérséklet 2—3 °C-szal volt magasabb a maihál. Ez az időszak az ún. „kis klímaoptimum . A klímaváltozások és népcsoportok mozgása közti összefüggésre már korábban többen felhívták a figyelmet, talán legélesebben Franz A 11 h e i m. 110 A hazai adatokat Réthly Antal összegezte. 1100 A pallinológiai értékelés tehát egyezik a történeti vizsgálatokkal. A magunk Balaton-környéki népvándorláskori adatai alacsonyabb balatoni vízállással támogatják a fentieket. A Balaton népvándorláskori vízállásának adatait rekonstruáló régészeti adatokkal kapcsolatban a vörsi 32. számú sírt már említettük. 111 „Ahhoz, hogy ebben a sírban fel ne buzogjon a talajvíz, a tó vízállása nem lehetett ebben a korban 105,5 m feletti" mondja Bendefy László is. 112 Alacsonyabb természetesen lehetett az említett értéknél, ezt azonban Bendefy nem tudja elképzelni. Megjegyzi tehát az előbbi idézetének folytatásaként: „Mivel akkor már a római kori zsilip régen tönkrement, egy, a római korinál magasabb szintben állandósult vízállással is számolnunk kell." Adott tényt hidal át az említett teoretikus mondatával és a balatoni vízállás görbéjén 113 i. u. 600 és 700 között 106 m A. f. magas balatoni vízállást rajzol meg. Nagyon lényeges adatot köszönhetünk viszont Bendefy László szintezésének, aki Zalaváron IX. századi sírok fenékszintjének értékét állapította meg. 114 „A vár közelében IX. századi frank sírok vannak. Ezek fenékszintje 105,7 m A. f. Ebből az következik, hogy a tó víztükrének ingadozása a rómaiak távoztával a zsilip tönkremenetele után is csak néhány deciméter nagyságrendű volt." A vörsi sírnál figyelembe veszi még a kapilláris zónát, a zalavárinál már nem teszi ezt. így történhet meg, hogy két bekezdéssel később már így ír: „Mindazoknak, akik Mosaburch-ot erődítményként használni akarták, gondoskodniuk kellett arról, hogy a 105,7-106,0 m A.f. vízszintet tarthassák. Következésképpen nem kételkedem abban, hogy mind Pribina morvái, mind várbeli utódaik egy ideig gondoskodtak a foki lefolyás időnkinti tisztogatásáról. 108. PÁRDUCZ M., AAH 11 (1959) 386. 109. J. KOMLÓDI 1971, 139—140. 110. ALTHEIM F., Geschichte der Hunnen. Niedergang und Nachfolge. II. Berlin 1959, 102—103. 110a. RÉTHLY A., Időjárási viszonyok és elemi csapások Magyarországon. I— II. Bp. 1963. 111. SÁGI 1968, 444. 112. BENDEFY 1969, 21. Ellenkező esetben ugyanis a tó vízszintje feltétlenül megemelkedett volna (I. 23. és I. 24. ábrák)." A közölt ábrák egy 1760. és 1792. évi térkép részletei Zalavár környékéről, így a IX. századi vízálláshoz kapcsolni őket nem kellően megalapozott. Amennyiben Bendefy László az említett zalavári IX. századi sírok esetében — Vörshöz hasonlóan — figyelembe veszi a kapilláris zónát, úgy a mai középvízállásnál magasabb értékkel semmiképpen sem számolhatott volna a IX. században. A feltételezett 105,7—106 m-es balatoni víztükör esetén a IX. századi zalavári sírok vízbe temetett halottakat jelentenek. Ugyanekkor a balatoni vízállásgörbéjén (I. 51. ábra) 108 m A.f. értéket tűntet fel erre az időre! Azért kényszerűi torzítani, mert a VIII—IX. század fordulóján levő avar—frank háborúkkal kapcsolatban védelmi okokból vízduzzasztást tételez fel, ami vízállásgörbéje (I. 51. ábra) szerint 109,6 m A.f. értéket érte el. Még az általa rosszul rekonstruált 106 m-es IX. századi érték esetén is erősen kiugró érték ez! Az avar—frank háborúk magas balatoni vízállást így indokolja: 115 „Úgy látszik azonban, hogy az avaroknak is volt idejük a felkészülésre. Nagy Károly az ellenük indítandó hadjáratot 789-ben rendelte el, de felvonulásra csak két év múlva került sor. Ez idő alatt az avarok Járdányi professzor ásatásai és kutatásai szerint 116 — a következő védelmi vonalat építették ki: Rába — Vasvár - győrvári „Római sáncok" - Sárvíz - Zala - Balaton — Somogyvár — Dombóvár — Baranyavár, mindenütt elmocsarasítván a környéket, illetve a völgyeket. Ezt a vonalat kiegészíthetjük még északon a Fertő — Hanság — Repce, délen pedig a Feketevíz és a Duna — Dráva-szögi résszel. A dologban az a legcsodálatosabb, hogy az avarok ezt a hatalmas arányú védelmi vonalat rendkívül rövid idő; mindössze 6—8 év alatt építették meg. Nem is lenne ez érthető másképpen, csak úgy, hogy mind az illyrek (?) által (vagy 1200 évvel korábban) a kelták emelt földműveket (I. 63. és I. 64. ábrák), mind a vizi védelmi lehetőségeket is számba vették." Járdányi Paulovics István hivatkozott munkájából az avar—frank háborúkra levont következtetés számunkra elfogadhatatlan. A későavar világ képe eléggé ismert, 117 amely a frank támadást inspirálta. A központi hatalom gyengülése önmagában is lehetetlenné tette a jelzett munkálatok elvégzését. Sági Károly egyébként más helyen foglalkozott a Bendefy László által feltételezett magas népvándorláskori vízállás kérdésével és arra az eredményre jutott — műszaki eredmények 113. BENDEFY 1969, I. 51. ábra. 114. BENDEFY 1969, 27. 115. BENDEFY 1969, 59—60. 116. JÁRDÁNYI-PAULOVICS I., A vasvári régészeti kutatások eredményei. Debrecen, 1949. 117. FETTICH, N., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót—Basaharc. Bp. 1965. 96—102. — SÁGI K.—BAKAY K., ÉpTud. 2 (1971) 431—437.
