Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSŐ-SOMOGY NÉPBALLADÁI Anyám, anyám, anyám, Kedves édesanyám, Kedves édesanyám! Kedves édes fijam! Kedves édesanyám! Menny be a zurakhoz, Kérd meg az urakat, Uri hatalmakat. Kedves édes urak! Kedves édes fijam! Kedves édesanyám, Mit montak áz urak? Kedves édes fijam! Ászt monták a zurak, Ászt monták a zurak, Hogy fölakasztanak. Kár, nagyon kár, Kár volna ászt tenni, Gesztenyeszín hajam, Sudár szemöldököm, A pörge bajuszom A szélnek eregetnem. Szöllösgyörök, Váczi István, 1907. J. Betyár-balladák 1. (Juhász András) Sárbogárdon juhász voltam, De egy kicsit elaludtam, A birkáim elszéledtek, Lucernába belementek. Hat közülük felpuffadott, Énrajtam mingyár kijattak, Ojan levelet is attak, Sehun bé nem fogathattak. Mingyár betyár még sem lettem, Csak disznókkal keredkettem. Osztopányi vörös bíró, Az akasztófára való. Az áta nékem utamat, Elvette ja disznajimat, Disznamijat is elvette, Kaposvárra jelentette. Mingyár jöttek a pandúrok, Feketéitek, mint a sasok. Én is néztem még messziről, A fijadi erdőszélről. — Most lett asztán Juhász András betyár — No legények itt vagyunk már most hatan, Fölmennyünk hát igyen-igyen Topánba, Fölmennyünk hát igyen-igyen Topánba, Osztopányi bírónak a házába. Kutya bíró agyonisten jó estét! Agyonisten Andris fijam szerencsét! Nem torn bizon, szerencse ja vagy halál, Aki téged ágyad előtt megtalál. Kutya bíró térdepülj le a földre, Gyermekettői búcsúz el hát örökre, Ugrik Ferkó belelütt a mellibe, Juhász András egyszerre ja szivébe. No most kutya, tegyenek el a földbe, Ne áj többé szegénylegény elejbe. Nagyberény, Szántó Ferenc, 1913. 2. (Juhász András) Elszegődtem én Bogátra juhásznak, Jó legelője van ott a birkának, Hogy egy kicsit elaludtam, A juhaim megszéledtek. A juhaim megszéledtek, Lucernába belementek, Harminchét darab fölpuffadott, A tiszttartó rajtam kiadott. Levelet is ojant adott, Kivel föl nem fogadtatom. Azért betyár mégsem lettem, Hanem disznókkal kereskedtem. Az osztopáni vörös bíró, Az akasztófára való, Az elállta az utamat, Elvette a disznóimat. Azér betyár! mégsem lettem, Még pajtásra szert nem tettem, Szert tettem egy jó pajtásra, Patkó Pista barátomra. Elindultunk aláfelé, Az osztopányi bíró felé. Agyonisten osztopányi vörös bíró, Kutya bíró jó estét! Térbetődöl le az ágyad elejbe, Búcsúzz el a családodtól örökre. Juhász András egyet lőtt a fejébe, Patkó Pista kettőt meg a szivébe. Nesze kutya ez kell neked régótta, Nem állsz többet Juhász András útjába. Szöllősgyörök, Váczi István, 1907.