Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

196 EGYÜD ÁRPÁD Kej föl anyám a sírodból! Nem kelhetek tihozzátok. Van tinéktek mostohátok, Van tinéktek mostohátok, Aki gondot visel rátok. Megfésüli hajatokat, Kékre veri arcotokat, Mikor az ételt beviszi, Három árvát kirekeszti. Mikor az ételt beviszi, Három árvát kirekeszti. Zics, Huszár Mihálynó, (Weimper Aranka) 1927. (Három árva) Veszek nektek három vesszőt, Veszek nektek három vesszőt, Ügy mennyetek a temetőbe, Jó anyátok sírhalmára. Kej föl anyánk, édesanyánk, Itt van a te három árvád, Itt van a te három árvád, Mind a három feketébe. Nem kelhetek, nem kelhetek, Nem kelhetek három árva, Eggyik lábam el van zárva, Eggyik kezem is elzárva. Van már néktek mostohátok, Aki gondot visel rátok, Aki kényért ad kezedbe, Aki fehért mos reátok. Mikor kényért ad kezedbe, Könnyetek hull kezetekre, Mikor fejeteket mossa, Könnyetek hull köténytökbe. Torvaj, Kottán Józsefné, (Horváth Ágota) 1903. 6. (Három árva) A mohácsi temetőbe, Három árva sétál benne, Az is azér sétál benne, Édesanyja nyukszik benne. Az is azér sétál benne, Édesanyja nyukszik benne. Hová mentek három árvák? Messzi útra szolgálatra, Szolgálatra, szolgálatra, Ne menjetek messzi útra, Szolgálatra, szolgálatra, Ne menjetek három árvák, Hosszú útra szolgálatra. Adok nektek három vesszőt, Verjétek meg a temetőt. Kelj föl anyánk a sírodból, Nézd meg a mi ruháinkat, Fésüld meg a hajainkat. Nem kelhetek három árvák, Deszkák özé vagyok zárva, Nem kelhetek, deszkák közé, Deszkák közé vagyok zárva. Van tinektek mostohátok, Aki gondot visel rátok, Aki gondot visel rátok. Megfésüli hajatokat, Kékre veri arcotokat, Kékre veri arcotokat. Mikor az ételt beviszi, Három árvát kirekeszti, Mikor az ételt beviszi, Három árvát kirekeszti. Siófok (Zics) Schmidt Györgyné, 1928. (Sír a három árva) Sír a három árva, Mer nincs nékik anyjuk, Nincs meleg szobájuk, Nincs tiszta ruhájuk. Ne sírjatok árvák, Maj lesz jó anyátok, Jó a jóisten is, Vigyáz a ttirátok. Megy a három árva, Ki a temetőbe, Letérdelnek szépen A sírnak szélére. Sírval azt kiáltják, Gyere haza anyánk, Nincsen meleg szobánk, Nincs ki vigyáz rejánk. Nem mehetek haza, Mer meg vagyok halvái, Sok sárga hideg föld A testemet nyomja. Mariskám, kislányom, Vigyázz tesféredre, Majd egy özvegyasszony Fölkeres tikteket.