Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSŐ-SOMOGY NÉPBALLADAI Éjfél tájban egy órakor Csörgést hallok a zudvaron. Bíró, bíró, Horvát bíró, Mi csörömpöl a zudvaron? Kocsisom lovát itatja, Annak zörög zabolája, Annak zörög zabolája, , Kötőfékje, kantárszárja. Fehér Anna rosszra gondolt, ,. Elment a tömlöc-ajtóhoz. Bátyám, bátyám Fehér László, Alszol-é ja, vagy nyugodó!? Hugóm, húgom Fehér Anna! Ne itt keresd a bátyádat, Zöld erdőbe, zöld mezőbe, Akasztófa tetejébe. Ekkor asztán Fehér Anna Megy a bíró ablakára. Bíró, bíró, Horvát bíró! Lovad lába megbotoljon. Lovad lába megbotoljon, Tégedet a földhöz vágjon, Tégedet a földhöz vágjon, Isten nyomorékká adjon. Tizenhárom kocsi szalma Rothadjon el a zagyodban, Tizenhárom esztendejig Nyomjad a zágyad fenekit. Tizenhárom doktor keze Fáradjon ki sebeidbe, Tizenhárom sor patika ürüljön ki a számodra. Ugye bíró jót kívántam, Mosdóvized vérré váljon, Törölköződ lángot hányjon, Isten téged sosem lásson. Torvaj (Tiszacsege), Kerekes Józsefné, 1922. G. Legenda-ballada 1. (Három árva) A mohácsi temetőbe, Két kis árva sétál benne. Az is azér sétál benne, Édesannyuk nyukszik benne. Kej föl, kej föl édesanyánk, Nézd meg milyen ingünk, ruhánk. Nem kelhetek két kis árva, Deszkák közé vagyok zárva. Adok nektek egy kis vesszőt, Verjétek meg a temetőt. Van tinéktek mostohátok, Aki gondot visel rátok. Kékre veri arcotokat, Kitépkedi hajatokat. Hogyha édesanyánk lenne, Falat kenyerünk csak lenne. Zies, Szúnyog Istvánné (Hornung Mária), 1925 2. (Három árva) A mohácsi temetőbe, Három árva sétál benne, Három árva sétál benne, Apjuk, anyjuk nyugszik benne. Kej föl, anyjuk, kej föl, apjuk, Leszakadt a gyászruhájuk, Kej föl anyjuk, kej föl apjuk, Leszakadt a gyászruhájuk. Gyere bátyám a templomba, Borujjunk egymás vállára, Siratjuk a jó anyánkat, A mi kedves jó dajkánkat. Torvaj, Ticket Jenöné. 1937. 3. (Három árva) A mohácsi temetőbe, Három árva sétál benne. Mind a három asz siratja, Hol fekszik a zédesanyja. Kej föl anyám a sírodból, Mer a ruhánk nagyon rongyos. Van tinéktek mostohátok, Aki gondot visel rátok. Hajatokat mögfésüli, Arcotokat vérrel fösti, Vacsorát is melegitti, Három árvát kilökődi. Gyertek testvér a pajtába, Borujjunk egymás vállára, Uty sirassuk jó anyánkat, A felnevelő dajkánkat. Andocs, Huszár Imréné, (Torma Terézia), 1929. 4. (Három árva) A mohácsi temetőbe, Három árva sétál benne, Az is azér sétál benne, Édesanyja nyukszik benne. Az is azér sétál benne, Édesanyja nyukszik benne.