Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)
Tanulmányok - V. Rózsai Ágnes: A Magyar Nemzeti Hadsereg megszervezése a kaposvári katonai körletben 1919-1921.
150 RÓZSAI ÁGNES Augusztus 1-én Budapesten lemondott a Forradalmi Kormányzótanács és a hatalmat Peidí Gyula szakszervezeti kormánya vette át. A Peidl-kormány két nappal később feloszlatta a Vörös Örséget és visszaállította a március 21-e előtt működő rendőrséget. Ugyanezen a napon Soós Károly Szegeden magához rendelte Prónayt szakaszparancsnokaival együtt, és utasította őket, hogy a románokkal való szigorú együttműködéssel - de a konfliktusokat kerülve - kezdjék meg előnyomulásukat a Duna-Tisza közén. 6 Horthy Miklós az antant számára adott későbbi tájékoztatója szerint Szegedről négy tiszti század, két gyalogzászlóalj, egy huszár és egy árkászszázad vonult át Dunántúlra. Ez összesen mintegy 2400-2600 fegyverest jelentett, ebből csak a tisztek száma kb. 1000 fő. 7 1919. augusztus 6-án a Peidl-kormányt Friedrich István és társai a már Budapesten állomásozó román csapatok segítségével eltávolították. Három nappal később József főherceg, aki Friedrich segítségével lett kormányzó, Horthy Miklós altengernagyot nevezte ki ,,az összes magyar haderők fővezérévé." (A szegedi megbízatást tehát augusztus 9-én követte a „törvényes" kinevezés.) Ezt követően Schnetzer Ferenc hadügyminiszter Soós Károly tábornokot nevezte ki vezérkari főnökké. 8 A kinevezéssel Horthy kezébe került az a katonai bázis, amellyel a tényleges politikai hatalmat megszerezhette. A magyar nemzeti hadsereg képezte az ellenforradalmi rendszer hatalmi alapját, ahhoz tehát, hogy a magyar uralkodó osztály (amelynek heterogén mivolta éppen e kezdeti időszak hatalmi harcaiban nyilvánult meg legélesebben), visszaszerezze, az 1918. október 31-ével elvesztett pozícióit, fegyveres erőre volt szüksége. Ezzel egyedül a Horthy Miklós köré tömörült ún. szegedi csoport rendelkezett, s így nyilvánvaló, hogy a kizárólagos politikai hatalom megszerzésében neki volt a legtöbb esélye. Az 1919. augusztus első felében meglevő haderő azonban csekély volt ahhoz, hogy a román hadsereg kivonása után is meg tudja tartani hatalmi pozícióját. Ezért - függetlenítve magát a Friedrich-féle hadügyminisztériumtól 9 — a proletárdiktatúra erőinek megsemmisítésén túl, minden erejét az új hadsereg kiépítésére, felszerelésének minőségi és mennyiségi növelésére fordította. DUNÁNTÚL KATONAI MEGSZÁLLÁSA ÉS A HADSEREG FELÉPÍTÉSE 1919 AUGUSZTUS-SZEPTEMBER A Szegedről — több hullámban — elinduló mintegy két és félezer fehérterrorista 1919 augusztus első hetétől kezdődően példátlan rémuralmat teremtett Dunántúlon s a Duna—Tisza közén. (Elegendő itt a siófoki, marcali, kaposvári, orgoványi stb. vérengzésekre utalni.) A fővezérség 1919 augusztus közepén Siófokon rendezte be főhadiszállását. Közvetlenül megérkezése után rendeletet adott ki, 10 amelyben közölte a katonai parancsnokságokkal a fővezérlet átvételét és szervezési utasításait. Eszerint az ország szerbek, románok, illetve franciák által meg nem szállt területén a katonai hatalom a fővezérség kezében van, s a hadsereg szervezését az irányítja. A meg nem szállt területeken magyar katonai kerületi parancsnokságokat kell felállítani, mégpedig a következő formában : Az I. katonai kerületi parancsnokságot — a Friedrich-féle hadügyminisztérium utólagos jóváhagyásával és a románok kivonulása után — Budapesten; Siófokon a II. katonai kerületi parancsnokságot, Sréter István ezredes parancsnoksága alatt; Szombathelyen a III. katonai kerületi parancsnokságot, báró Lehár Antal ezredes parancsnoksága alatt; Kaposváron a IV. katonai kerületi parancsnokságot, Bernátsky Kornél tábornok parancsnoksága alatt; az V. kerületi katonai parancsnokságot, Pleplár Lajos alezredes parancsnoksága alatt Szegeden; a VI. katonai kerületi parancsnokságot Miskolcon, itt azonban még román megszálló csapatok voltak. A rendelet hangsúlyozza a karhatalmi alakulatok megszervezésének szükségességét, s ennek részletes keresztülvitelét a vármegyei katonai parancsnokságokra ruházza át; részletesen foglalkozik a mozgó és tiszti tartalékalakulatok szervezésével. A mozgó tartalékokra a szerbek, illetve románok által kiürített területek megszállása miatt volt szükség. A rendelet részletesen taglalja, hogy a siófoki, szombathelyi és kaposvári körletben milyen mozgó alakulatok állítandók fel. A kaposvári katonai körletre vonatkozóan elrendeli egy gyaloghadosztály felállítását, amely 3 gyalogezredből, egy lovasszázadból, egy árkászszázadból és 3 ütegből állna; a 3 gyalogezredhez szükséges tiszti keret 3 tiszti század formájában már Bernátsky tábornok rendelkezésére állt. A mozgó tartalékok megszervezéséhez szükséges legénységet a 25-35 éves korosztály abszolút megbízható részének behívásával akarták biztosítani. A Szegedről jött tiszti századokat és a tartalékot Enying, Tab, Karád, Lengyeltóti, Lepsény, Zamárdi és Balatonföldvár községekbe irányították azzal a feltétellel, hogy valamennyien felállítanak saját keretükön belül egy-egy tiszti szakaszt, amely egy későbbi rohamszázad magvát fogja képezni. 11 6. A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Budapest 1963, 101. 7. NEMES D., Az ellenforradalom története Magyarországon. 1919—1921. Budapest 1962, 43. 8. Budapesti Közlöny 1919. augusztus 12. 9. Páter Zadravetz titkos naplója. Szerk.: Borsónyi Gy. Budapest 1967, 242. A Fővezérség önállósulását József főherceg szentesítette. 10. Csak szolgálati használatra! Budapest 1968. 91. 11. Csak szolgálati használatra! Budapest 1968. 91—96.
