Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Andrássy Antal: Somogy megye 1848 őszén, a Jellasics-támadás idején.

144 ANDRÁSSY ANTAL az ő foglalkozásuk. Én nem értem a bánt, miért hozta el ezen szemetet, mely jól fel sincs fegyverezve. Ez nem szolgál becsületére."

85 Az osztrák tisztek leveleiben írottak, a számtalan zsarolás és kegyetlenkedés cselekvésre késztette azokat is, akik korábban fenntartással fogadták az ellenforradalmi híreket. Amerre a császári csapatok a megyén átvonultak, mindenütt a pusztulás, a kifosztott lakások százai árulkodtak. Holdszámra megették nyersen a kukoricát, feldúlták a méheseket, vagy leölték kedvtelésből az állatokat.

80 Az osztályharc, amely eddig a földbirtokos és paraszt-zsellér ellentét volt, most szeptember derekától az ellenforradalmi osztrák-horvát és magyar ellentétté változott. Néhány reakciós császárpárti földbirtokos és tisztviselő szolgaléleken kívül mindenki egyetértett a rablósereg üldözésében, szétverésében. Hasonlóan a lemaradtak, vagy az utánpótlást szállítók lefegyverezésében, megsemmisítésében. ,,A nép azon része is, amelyet semlegesnek gondolék, kaszát köszörül, s vasvillát ragad" - tudósít később Roboz.

87 Táncsics Mihály írja Jellasicsról szeptember 21-én ,,Egy hóhér, egy népgyilkos jön ellenünk . . ." Táncsics most helyesen az ellenség elleni harcot tartja elsődlegesnek az osztályharc mögött. Most nemcsak az eddigi vívmányok, hanem az egész nép jövője függ a parasztságtól. Ezért: ,,Ne álljatok Jellasicshoz, hanem inkább üldözzétek őt és követőit, verjétek ki az ellenséget!"

08 184B. szeptemberében azok a zsellérek és parasztok, fognak Önként fegyvert és csapnak le az ellenségre, akik hetekkel korábban felmentették magukat vagy egyszerűen otthagyták a nemzetőrséget. Ezekben a napokban a saját tűzhely, a család, a termés, az évi munka eredménye és a jövő forgott veszélyben. A parasztság most a legválságosabb pillanatban állt az új társadalom, a haza védelmére és visszaverte az ellenforradalom első próbálkozását. A NÉPI GERILLAHÁBORÚ KIBONTAKOZÁSA A bizottmány először Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 13-i felhívásában, a legfelsőbb helyről kapott utasítást a gerillaháborúra. ,,Amíg a betört ellenséget szemben a reguláris hadsereg (támadja), addig a felkelt nép minden oldalról nyugtalanítsa, pusztítsa."

89 Kossuth Lajos felhívása a katonákhoz, a népfelkelés elrendeléséről, ha késve is, de eljutott a megyébe. Tulajdonképpen a népfelkelés, a gerillaháború gondolata a járásokban, az elmenekült falvak lakóiban óráról-órára érett meg. Csányi László szeptember 22-én Fehérvárról keltezett levele a megyei bizottmány asztalára az első somogyi öntevékeny gerillaakció után került. Csányi ekkor a fegyverben gyakorlott nemzetőröket a fehérvári táborba, míg a többit az ellenség háta mögötti felhasználásra rendelte. Az ellenséget, ,, . . . apróbb csatákban fogyassza, hátulról és oldalvást óvatossággal megtámadja, nyilvános ütközetekbe azonban ne bocsájtkozzon, hanem kikerülvén a nagyobb erőt, (a) gyengébb oldalát igyekezzen mindig kilesni és megtámadni, tőlük az élelmiszereket elfoglalni, és bagazsiójukat elfogni, egyszóval az alatt míg elölről a gyakorlottabb tábori főerő megtámadólag lép fel az ellenség ellenében, őt hátulról minden úton-módon éjjel-nappal nyughatatlanítani" a felkelt nép ne késlekedjen.

90 Kossuth éppen a Dél-dunántúli népi akciók után írta, hogy Magyarország megmentését nem a nagy csatáktól, hanem a gerillaharctól várja.

91 Somogyban a lakosság — a csekélyszámú hazaárulótól eltekintve — az ország népével együtt az ellenség megsemmisítésében egységes volt. Ilyen nagyszámú és kíméletlenül pusztító ellenség a Rákóczi szabadságharc óta a megye területét nem taposta. Somogy, Zala és Veszprém lakói a népfelkelők és nemzetőrök, parasztok és értelmiségiek nem nézték tétlenül a császáriak fölvonulását.

92 Az első somogyi gerillaakcióra szeptember 23-án a Balaton mellett, Zamárdi és a Szántód közötti erdőben került sor. Az ütközet délelőtt 11 órától délután 4 óráig az ellenség heves ágyúzása között tartott. ..Távcsövek segélyével láthatni a Zamárdi alatt küzdő hadfiakat, kik közt nemzetőreink is csatáznak, láthatni, mint sürögnek az erdőkben a mieink."

93 A Jellasics derékhada után vonuló utóvéd veszteségeiről nincsenek adataink, de egy szemtanú szerint a császáriak közül sok áldozatnak kellett len• 94 ni. Másnap a Kempen egységéhez tartozó utóvédet, valamint a Jellasics Zágrábba tartó postáját fogták el a Marcali környéki parasztok. Néhány nappal korábban az átvonuló fősereg sáskajárása után a környékbeii lakosság, a korábbi nemzetőri beosztás alapján, szervezkedni kezdett. Fiatal szolgabírók, ügyvédek, mint Noszlopy Gáspár és Börötzffy Péter 85. Jellasich táborából elfogott levél, PH 1848. október 18. 86. ROBOZ I., Somogy 35 (1898) február 27. 87. VARGA 1953. 96. 88. TÁNCSICS M.—TÓTH M., Egy hóhér, egy népgyilkos jön ellenünk. Munkások Újsága, 1848. szeptember 21. 89 SmL Közig. biz. iratai, 1848. 1780, és Kzgy. jkv. 1848. 1780, 767—-768., valamint a K., 1848. szeptember 15. 90. SmL Közig. biz. iratai, 1848, 1826. és Kzgy. jkv. 1848. szeptember 24. 1826, 800—801. 91. KOSSUTH L., Fel mindnyájan a hon védelmére, Bp. 1951, 100. 92. VARGA 1953, 112. 93. Balatonfüredről, Ellenőr (Kolozsvár), 1848. október 3. 94. VARGA 1953, 113.