H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

a textil-pántot bronzlemezből préselt véretekkel díszítették - melyeken griffek, sárkányok alakjával, háromágú nyílt korona, s rozetta motívumaival találkozunk (25. sz. sír). A második csoportot a spirállal díszített párták alkotják. Vékony bronz, ritkán ezüst drótszálból tekercselt spirálszálakból rozettákat formáltak és ezeket varrták fel a pántrészre. A köztes részekre apró gyöngyöket varrtak. A legkésőbbi, s egyben leginkább továbbélő típus a gyöngyös-fiitteres párták csoportja. Ezen belül is két fajta fordul elő: a gyöngyös-fiitteres párta és a keskenyebb homlokpánt. Fátyoltűk A XVI-XVII. századi sírokból viszonylag nagy számban kerültek elő fátyoltűk. A hajtűk egyszerűbb, szerényebb változatai bronzból készültek. Sima bronz fejjel, vagy kék-zöld üveggyöngy van a fejére felhúzva. Ritkán előfordulnak nagyméretű ólomgömb-fejű díszítésüek is. A nagybányai ékszerlelet egyik tűje a 772. sz. sír tömör, mérmüves díszítésű fátyoltűjének analógiája. A tolnai kincsielet is hasonló tűket tartalmaz. A tomasevaczi kincsben „négy bogláros" tű is van, melyek csaknem azonosak a mi példányainkkal. Kövér (Hampel J.) Béla szerint a „bőrtűkkel és sodronydíszekkel borított gömbös tűk oly idomot képviselnek, mely hazánkban a balkáni népek ötvösségében a mai napig is él". Kormeghatározásnál a Bánffyhunyad környékén 1882-ben előkerült ékszerleletre történik hivatkozás, amely Bethlen Gábor 1622, 1625-ös érmeit is tartalmazza. A bécsi Kunsthistorisches Museum-ban találhatók a szolnoki leletként közölt fányoltűk, melyek szintén ebben az ékszercsoportba tartoznak. Lelőhelyükhöz közelebb eső területen, Keszthelyen is kerültek elő tekerődzőtűk. Középkori nemesi inventáriumokból is vannak adataink eme ötvösmunkák rangos példányairól. Radvánszky Béla okleveles adatokat idéz ezek különböző elnevezéseire és a díszítettség fokára 1639-ből Monoki Anna tulajdonában van „egy arany fátyoltű, amelyben van egy zaphir, öt rubint, egy nagy és két kicsi gyöngy". 1644-ben Bécsi Mihályné tulajdona két ezüst hajtekerő tű. 1647-ben Woiszka Ilona inventáriumából „két főbe való köves tű, egyik gyémántos, rubintos, másik saphiros, smaragdos" A mi példányaink természetesen az mventáriumokban szereplő főúri, gazdag díszítettségű tűk köznépi, szerényebb változatai A foglalatokban nem drágakövek, legfeljebb féldrágakövek, s gyakrabban másodlagosan felhasznált üveggyöngyök vannak. Az ékszer-típus használata a somogyi népi viseletben is kimutatható, még a múlt században is élt. Az SMMI néprajzi gyűjteményében szerepelnek olcsó, rézlemezekből kivágott csüngőkkel díszített váltó zatai. Ilyen drága, míves ékszerek — fátyoltűk, más néven rezgő vagy tekerődző tűk — középkori templom körüli temetőinkben ritkán fordulnak elő. Annál jobban ismerjük viszont magát azt a viseletbeh szokást, amely 23