H. Bognár Zsuzsa: „Kaposvár Anno…” (Somogyi Múzeum 20., 1993)

Több esetben találtunk fejnél vagy lábnál 1-2 téglát, vagy a csontváz egyik oldalán oldalára állított téglasort. A templomhoz közeledve fokozatosan válik egyre zsúfoltabbá a temető. A legszélső síroktól számítva kb. 8-10 m után megkezdődnek a rátemetkezések többszörös sírátvágásokkal. Mint általában, a temetkezések a templom közvetlen közelében mutatkoztak a legsűrűbben A temető a templom É-D-i tengelyének közelében 2 3 rétegű Ezen a területen bizonyos rítusbeli változások is jelentkeztek. Igy a sírok sar kosán megásott, szabályos téglalap alakú gödrök és koporsódeszka is megfigyelhető (XIV-XVI. századi sírok esetében). A csontvázak helyzetét illetően megállapítható, hogy a korai temetkezéseknél a karok test mellett való elhelyezése volt általános - a kései temetkezéseknél viszont döntővé válik a kezeknek a mellkason való keresztbehelyezése vagy egymásra fektetése, a kezek összekulcsolása. Előfordul olyan eset is, mikor a halott csaknem hasrafektetett helyzetben került a sírba, s enyhén zsugorított behajlított lábakkal. (248. sír.) A babona szerint a hasrafektetést kolera ellen alkalmazták. Kettőstemetkezések is előfordultak. A feltárt sírok azt bizonyítják, hogy a halotti obulusadás szokása erőteljesen élt ezen a területen és még a XVII-XVIII. században sem hagyták el. A XI. századtól - pontosabban Szt. István korától folyamatosan nyomon követhetjük ezt a szokást egészen a XVIII. század közepéig. Az ásatáson előkerült véreteket dr. Gedai István, a MNM munkatársa határozta meg, amiért ezúton köszönetet mondok. Az 1977. évi feltárás után előkerült pénzek alapján új adatokat kaptunk a temető kezdeti szakaszának datálásához. Összesen 56 sírban találtunk halotti obulusként sírbahelyezett érmét. A legkorábbi, Szt. István pénzével datált sírok (1109., 1242 sz. sírok) a temető ÉNy-i részén feküdtek. Az 549 sz. sírban I. László (CNH I. 25.), a 701. sz. sírban Kálmán (CNH I. 40), az 1222. sz. sírban pedig I. Endre (CNH 1.11) veretei kerültek elő. A legkésőbbiek pedig a 849. sz. sír, melyben I. Lipót 1963-as vereté, az 1018-as sírban pedig porosz veret volt, Frigyes 1741. évi krajcára. A pénz másik előfordulási módja, mikor peremén átlyukasztva a csigolyák környékén, csüngőként jelentkezett, de ez csak egyetlen sírban fordul elő (254. sz. sír, CNH I. 74., hamisítvány, XII. szd. SMK 3. V. sz. tábla 24.) Ugyancsak felfűzve, nyakban viselték valaha azt a IV. Istvánkori kufikus feliratú, peremén átfúrt veretet, mely a IX. századi temető területén az egyik középkori szemétgödörből került elő, XIII. századi edény töredékeivel együtt. A középkori temető 970. sz. sírjában a pártát díszítő fiitterek között találtunk egy átfúrt „csepp" alakúra körülnyírt ezüst veretet (XV-XVI. századi török akcse), tehát a párta díszítőelemeként használták. Összefoglalva az eddigieket, a feltárt templom körüli temetőbe keresztény rítus szerint temetkeztek - tipikus középkori keresztény temető. 19