Draveczky Balázs: Somogy megye régészeti képeskönyve (Somogyi Múzeum 17., 1970)

igen rangos: Hillebrand Jenő, Laczkó Dezső, Gönczi Ferenc, Gallus Sándor, Hollendonner Ferenc, Sági Károly, Gábori Miklós és Pusztai Rezső dolgoztak itt. Az előkerült leletanyag kisebbik részét a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a számottevőbb részt pedig a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A gravetti népcsoport Európa-szerte nevezetes és ismert lelőhelye a Ságvár melletti Likas-domb. Ide a telep lakói kétszer is visszatértek, — a löszrétegben két »lakószinté-ét találtak meg a kutatók. Hazánk területén itt tárták fel az egyik legrégibb lakást. (A rádió-carbon vizsgálatok alapján a ház és a település pontos korát is meg lehetett állapítani. Mai tudásunk szerint az i. e. 18 600— 17 400 közé tehetjük a település életét). A ságvári leletek a déloroszországi, az ukrajnai, valamint az alsó-ausztriai hasonló korú leletekkel mutatnak kapcsolatot. A mezolitikumban (átmeneti kőkor, i. e. 8—6. évezred) már megjelenik a kutya, megkezdődhetett a vadontermő növények és gyümölcsök »nemesítése« és »újra«-termelése, a juh, kecske, szarvas, sertés és a patás állatfajták házhoz szoktatása. Az összeurópai kultúra kialakulása szempontjából együtt kezdődött meg a pásztorkodás és a növénytermesztés. Az újabb kőkortól kezdve a Kapós völgye az egyik fő közlekedési útvonal lett. (D—DK felől, elsősorban D—DNY — É— ÉNY-i irányban és fordítva). Ennek a közlekedési útnak volt igen jelentős állomása a két helyen leszűkülő Kapós völgy sokat használt két átkelőhelye a mai Kaposvárnál. Ugyanilyen fontos átkelőhely volt még szép számmal a Kapós (Mosdós, Nagyberki, Kaposújlak stb.), a Sió (Siófok), a Koppány (Törökkoppány), a Rinya (Háromfa, Rinyaszentkirály), valamint a Dráva (Bélavár) és más vizek, időszakos patakok mentén is. A neolitikum (i. e. 4800—2500) embere már tudatos munkával biztosította magának azt a létalapot, amelyet a vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel foglalkozó mezolitikus ember csak bizonytalan időre tehetett meg. Az újkőkori technikai és gazdasági forradalom (»neolit-forradalom«) új gazdasági formációkat hozott. Az állattenyésztés mellett már a földművelés is megtalálható területünkön. A legrégibb termesztett kultúrnövények a búza, árpa és a köles. Az első, a területünkön is használt domesztikált állatok: a kutya, a kecske és a juh, valamint a rövidszarvú szarvasmarha voltak. A vizekből ugyanazokat a halakat halászták, amelyeket ma. A termelő életmód eredményeként a felhalmozott élelemhez már tároló edényeket kellett készíteni. Ezeket az edényeket 4