Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

len egyik remek kis képén — szobája falán láttam, Szerelmesek a tengerparton a címe —, mely két, egymásba kapcsolódó figurát ábrázol kék térben, alacsony horizont előtt, profilban, végtelenül leegyszerűsített formákkal, beszédes színekkel. Martyn festészetének egyéni vonásai közé tartozik a népi elemek eredeti módon történő alkalmazása. Népviseletbe öltöztetett kettős alakot fest, csendéletein magyar népi szerszámok, kecskebőrduda, kádárszerszámok, egy gyalupad, népi kerámiák, gyümölcsöskosár, boroskancsó formái jelennek meg. Mindez azonban nála olyan átköltésben, átlényegítésben van jelen, mint a népdal motívumai, a pentatónia Bartók zenéjében; egy új, önálló és eredeti művészet formanyelvén. »A faeke, a járom, a szökröny, egy kút szerkezeti rendszere, egy halász szerszám, egy fából faragott edény vagy bot formái, formáló mibenléte és lelkisége, egy hajviselet rajzának vonaltípusa, ritmusa, valójában egyetlen késpenge, kengyelvas elegendő ahhoz, hogy megmutatkozzék benne szerzőjének egész művészeti világa, ahhoz, hogy helyét elfoglalva, a korszerű műalkotás építsen rá« — írta már 1941-ben. 1945-ben Martyn visszajön Pécsre. A várost szerencsésen elkerülte a háború pusztítása, Martyn körül csakhamar eleven és színvonalas képzőművészeti élet szerveződik. Egymást érik a kiállítások; a város élénk szellemi mozgására Pesten is fölfigyelnek. Martyn, aki már korábban is tanított a város ún. szabadiskolájában, a gyárak munkásfestőinek képeiből kiállítást rendez, s a Képzőművészek Szabadszakszervezete Pécsi Csoportjának elnökévé választják. Meghívja Rabinovszky Máriuszt a városba, aki a modern művészeti törekvésekről tart előadást. 194;9-ben azonban, amikor a Magyar Képzőművészek Szövetsége megalakul, Martynt kihagyják a tagok sorából, s igaztalan támadások érik. Ezek a vádak, amelyek Martyn művészetében az »oszlásnak indult polgárság termékét« látták, s a »szocialista tartalom — nemzeti forma« jelszavának merev hangoztatásával a magyar művészetben ismételten megakadályozták az avantgárdé eredményeinek felszívódását, kísértetiesen emlékeztetnek azokra a bírálatokra, amelyekkel a két háború közti »konformista« művészetpolitika a Nyolcak művészetét elutasította, s az »egykori Lipótváros sznob-társadalmának parvenü falain belüli kísérletté« degradálta. Martyn szívósan és rendületlenül dolgozik tovább. Ujabb és újabb képekhez feszít vásznat festőállványán, edkészíti a harmincöt olajképből álló sorozatát Vázlatok a kuruc korról címmel. 1955-ben küldött keresi a Szövetség megbízásából: küldjön képet, hogy eldöntsék, fölveszik-e a tagok sorába. Az ötvenes évek közepétől tevékeny közéleti szerepet vállal; a Forgács Hann Erzsébet emlékgyűjteményt — Gegesi Kiss Pál adományát — a 14