Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

vész sem kedveli, ha irányok, izmusok vinyettáit ragasztják képeire. Kétségtelen, leszámítva az első esztendő pointilista s az impresszionizmus eredményeit felhasználó festői korszakát, Martynra elsősorban az un. École de Paris önmagában sem egységes stílusirányt jelentő törekvése, a századelő avantgárdé szelleme hatott. De a szimbolizmus, szürrealizmus, a kubista és konstruktív képalkotás elemei — az önálló alkotóművész szűrőjén átengedve, egyénivé formálva — egy más minőség szintjén vannak nála jelen. Világa nem szakadt el a természettől. Egyidejűleg dolgozik a természet után és alkot elvont képet. Legelvonatkoztatottabb képei is »alkotások«, nem pedig esetlegességek halmaza. Igaz, nem mindig kapcsolódik valamilyen felismerhető természeti tárgyhoz. De vajon a művészetnek az-e a feladata, hogy az érzéki valóság tárgyait utánozza, a kép és a valóság közti hasonlóságra rádöbbentsen? Martyn szerint sokkal inkább az, hogy — mint korábban már idéztük — »a vizuális viszonylatok egyensúlyát« megteremtse. Ugyanakkor egy, az érzéki szemléleten túli realitás is létezik, s a modern kor művészete a mai embernek épp ezt a tudati állapotát akarja érzékelhetővé tenni, olyan kifejezőeszközök felhasználásával, amelyek korábban sem voltak ismeretlenek, de mostani felhasználásuk újszerű művészetet teremt. Martyn művészete tehát nem a realitás tagadása, hanem a realista ábrázolás kitágítására tett kísérlet. Nem mond le a művészet társadalmi szolgálatairól, de ezt a célt elsősorban az egyén, az ember megismerésében és megbecsülésében, a mélyebb és teljesebb önismeretben látja. Martyn tudatos művész. Ezt nemcsak az mutatja, hogy esztétikai problémáit, töprengéseit írásban is rögzíti, hogy a művész erkölcsi magatartását, hivatástudatát s a mesterség alapos ismeretét gyakran hangsúlyozza, de képein is elsősorban a logikus szerkezet, az Összefüggés, az arány, az egyensúly, a konstrukció szigorúsága uralkodik. Hamvas az 1946-os kiállítás képein a kék és piros színek alapvető feszültségét, tudatos komponálását emeli ki. Mások képeinek a zenével való rokonságát hangsúlyozzák: képeit úgy bontja ki, mint komponista a dallamvonalat; színeinek hangértéke van. Martyn lírai alkatú festő. Líraisága fellazítja a konstrukció törvényeit, s az ún. képarchitektúrák hidegségével és merevségével szemben művészetét ez meleggé teszi, gazdag érzelmi tartalommal tölti meg. Művészetének gyakori ihlető forrása az emlékezés és a képzelet. Szívesen idézi föl utazásainak élményeit, vitorlásokat, tengerparti halászszerszámokat, spanyol tájakat, fényben fürdő déli városokat. Képeinek hangulati tartalma gyakran az elmúlás, az eltűnt idő nyomának felidézése, a szerelem. Mindez együtt van je13