László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

hangák a legerősebbéin, nem. ott ahová a legtöbb fény esik, a legmélyebb árnyék mellett a legnagyobb fény.« Hogy taláit önmagára? Egy kompozíciót hónapokig kínzott, leányuk népi viseletben volt, odament, hogy megigazítsa a függönyt, »megálljon!« szólít Rudnay, megfordította, a vásznat és alla príma megfestette a lányt! Ekkor talált önmagára. » .. . hogy elszakítson a natura túlzott kötöttsége alól és hogy egyben a formamemóriánk is fejlődjék, azt ajánlotta, hogy fordítsunk hátat a témának és csak időnként nézzünk a modellre. A természet szolgai megismeirése helyett a szerkezeti felépítés tudatos megismerését tanította. Mert amíg nem 'tanultak meg mindent, amit a természet adhat, addig a természet az úr, azután asmiikor már képet festünk, 'mi vagyunk az urak és csak annyit veszünk át a természettől amennyit mi akarunk.« '(Baisiilides Sándor) »Hangoztatta az önművelés fontosságát, mert csak az az ember látja) meg igazán a festői szépet is, akiinek megvan hozzá a műveltsége. Műveletlen ember nem lelhet jó művész. Biztató szavai: »ez az ön útja, tessék csak rajta haladni . . . itit-itt valamit megérzett. . .« (Frey Gabriella) Nagy-nagy szeretet és jó indulat sugárzott a Mesterből. Tanítványai rajongásig szerették, pl. kis házi ünnepségeket rendeztek tavasszal Gyula napkor, vagy karácsonykor ás. »Mikor az orrát rajzolja, lássa a hüvelykujját is. . . Rudnay mester sokszor Holbeánra s nagy mesterekre hivatkozva próbált minket rávezetni a rajzolás mikéntjére, lényegiére.« (Baircsay Jenő) Beszélgetés Máthé Gyulával: »Rudnay Gyula 'tanítási módszereiről sok vita folyt a főiskolai hallgatók között, különösen azok vitatkoztak, akik impresszionista szemléletű mesterektől jártak át a Mester korrektúráit meghallgatná. Sőt a negyvenes évek elején három-négy Rudnay növendék ás plein-^airt festett az Epreskertben, a Szondy utcai kerítés mellett. Egy fceddá korrektúra napon megnézte a Mester is a vásznaikat. Megállt Máthé Gyula képénél, amelyen két akácfa fogta össze a szükterű tájat. »-Nagyon érdekes, szépen van festve, de impresszionista szemléletű munkának érzem« — nagyjából így beszélt a Mester. Máthé Gyula, megkérdezte, hogy hogyan érti ezt a Mester, mert tudjuk, hogy nem szereti az impresszionistákat. »-Nem erről van szó, az impresszionizmus a francia művészetnek igen nagy korszaka, sok nagy festő élt benne, akiknek kitűnő szemük volt. Máthé úr —• mert így szólított bennünket, mindig odatette az »urat« — is igen jó szemű, jól érzi a légtávlatot és a színeket. De van itt egy érdekes kérdés. Nézzük azt a gyermekláncfüvet. Három-négy méterre van tőlünk és a színe tiszta kadmáum-sárga közép, de 40 méterre is vannak ilyen virágok, nézzük csak. Felvett egy vékony ecset végére egy kis kadmiumsárga-közép színt és oda44