László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

»Rajongtunk érte, olyan volt mint egy apostol« emlékezik reá Barcsa y Jenő. Valóban elérhetetlen példaképünk volt, s marad mindaddig, ameddig — egykori tanítványai — élünk. Amikor e -tanulmány írása köziben volt társaimhoz, tanítványaihoz fordultam, majdnem minidegyik ezzel az emlékezetes lenyűgöző erővel kezdte írásiáit, beszédét. Mielőtt rátérnék »eszmei tanmenetének« ismeretesére, idézem néhány tanítványának emlékezését. Arira kérem az olvasót, hogy ne »rendszert« várjon abban ami most következik, hanem inkább érezze úgy, hogy együtt van néhány Rudnay tanítvánnyal, iés szeretettel, szinte egymással versengve emlékeznék a Mesterről. Azt is természetesnek kell 'Vennünk, hogy ismétlésekbe is bocsátkoznak ezen a »baráti beszélgetésen« is néha talán imiég ellent is mondanak egymásnak. Közvetlenül és nagy megelevenítő erővel írt Csáfci-Maronyák József, laki egy évvel alattam járt a Mesterhez. Részletek leveléből: »Rudnay nem egyszerűen festészetet oktató tanár, vagy rajzpedagógus volt, hanem művészeti alkotó tevékenységre inspiráló korrektúráiban is példátlanul szuggesztív .költő, akinek rendkívüli egyénisége, nagy szilárd hitet árasztott és feltétlenül érvényesült. (Ezért is volt majdnem minden — később más utakon járó növendéke is hosszabb-rövidebb ideig utánzója.) Első pillanatra aszkétifcusnalk tűnő lénye fegyelmezett tiszteletire késztetett, a „nagyot hallak"Hnál sajátos fátyollos orgánumán keresztül disztingvált modora azonnali hatott s észjárásának meglepő fordulataival, szintes kontrasztokra épülő káprázatos fantáziájával, leleményes gondolattársításával, költői formáival, szellemi eleganciájával árasztotta a nagyság légkörét, centrális vezérszeirepre való predeszltiináltságát. Néha tragikus prófétaisiággal, ide a következő percben ultánoizhiaítatlanul vonzó emberi huncutsággal, majd ismét az egész magyarság felelősségét magára-vállaló férifi zsoüitáros szavaival nyilatkozott. Mindig egyénien és meggyőző erővel. Ritka emlberismerete, karakterórzékie, hallgatójának egyéniségéihez szabta mondanivaló ját. Megbűvölte, szinte hipnotizálta növendékeit. Játszott velük, rajtuk, mint zongorista a billentyűkön, pedagógiai tevékenysége is művészi produkció, alkotói tevékenység volt. Természetesen korrektúrái színes élményt jelentették, minden kedden-péniteken a régen várt szenzációs színháza premier izgalmaival vártuk. Érzékletesen láttatott ilyenkor tragikus hőst, eltiport mártírt, lebegő színes pillangót, mindenen győztes-, költőien bölcs, vidám, szegény csavargót, vagy helytálló felelős férfit, 31