Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

A tieknyőkaparélk a vakarcs. Ezt belekeverik a sübnivalóba, beledagasztják a tésztáiba. Sütöttek még miáis tésztákat is a kemencében. Ilyen volt a laska. »Még most is kő éninéköni esinyánii nekik. KJaráíkós, mind a levestészta, e van sodorva!. Késsé miölk szoktuk vagdalni, hogy ne ollan nagyon hólagozzon, mer úgy mökpörzsülődik.« (Foglosné) Hasonló ehhez a cséplőlaska. »Mök köll gyúrni, valamivé kicsit keményebbre, mind a rétestészta, és ollan kis zsömileifarmáglba kicsinyáni. Tizenöt percig áll, akkor esodomi. Akkor sutit káposztát felire rátiönni, a másik felit miög ráhajtani. Akikor vagy kemöncébe vagy tepszübe lőhet sütni. Möksű, evágni kétfielé, letejfölözni, hadd gyöngűjjön. Igön finom. Az úrnőikéin, a Magda is iigön szereti.« (Gergóné) — Irma néni a vetett agyiból vette elő a ítésizitiát. Azért kell odatenni, hogy gyengén maradjon. Ha a laskát összetördelik, forró vízzel leöntik, zsírral megöntik, túrót ítésznek rá meg egy kis téfőt (esetleg mákot vagy diót), ez a bubota, vagy bubuta. Igeréknél most is igen szeretik. Készítettek niég a gazdaasszonyok sóval, vízael búzalisztből kerek, nagy pogácsát: mónár-pogácsa, főgygyénsűtt pogácsa, sóspogácsa. Késsel megiböködik a tetejét, hogy szebb legyein. — Hasonló a kaszapogiácsia, kis paprikát is gyúrnak bele, késsel keresztben rneg- ч vagdalják a tetejét. Akkora, mint egy tányér. »Főggyén sütik, akkor jó.« A kenyér igen nagy jielentiőségű a népi táplálkozásiban. Nagy mennyiséget fogyasztanak el belőle. Sokan még tésztához is (esznek, de pl. bableveshez igen sokan. Ha. a »mindennapi kenyér« megvan, már biztosított az emberi élet. Ezért tapasztalható a kenyérnek igen mély megbecsülése, szinte vallásos (tisztelete. Szegeskor ezért rajzainak a kés hegyével egy vagy három keresztet a kenyér fenekére még a reformátusok közül is sokan. Bizonyára hozzájárul ehhez az a szerep, amelyet a vallásos hitben tölt be a kenyér; de ennél mélyebbről: ai létfenntartási ösztönből eredőnek gondolják a kenyérr megbecsülését. A vallásiban is azért kaphatott éppen a kenyér ekkora szerepet, mert ez. a legfontoöalbb iniépélelmezési cikk. Kenyeret eldobni, elherdálni, rálépni szánté vétek az idősebbek előtt. Ök éltek át olyan időket, amikor nélkülözték ezt a nélkülözhetetlent. Ezért születeiít ez a mondás : »Annak, aki éhës, a kenyérhéj fe mézes.« 10