Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)
3 lábat ütöttek. A tapló gyűjtésének eszköze erős kés volt, de használtak levágásához fejszét, szekercét, szőlőmetszőkést, meccőkést is. A taplógyűjtés a gyufa elterjedésével fokozatosan veszített jelentőségéből. Részint gyűjtögető erdei útjaik alkalmával keresték ki és vágták le a szerszámnyélnek, gombolyítólábnak stb. alkalmas darabokat, e célra ugyanis fiatal fára volt szükségük. Öreg Ferencz József mondta, hogy édesapjának olyan fa villa ja is volt, amit az erdőn talált négyfelé ágazó fiatal bükkfából metszett. A villa enyhén megpörkölt vagy kifőzött ágainak keményfából összecsapolt létraszerű fa villahaj tóval, vellahajlító-val adták meg a kívánt formát. 10 A hegyen is voltak tőről vágott, több ágra szétágazó lábú székjeik. A sétabotnak valót is az erdőn keresték. Figyelemmel kísérték a bizonyos célra kinézett jó formájú csemete növekedését, s világért sem árulták el senkinek, hogy hol van, nehogy más vigye el. Tavasszal, mikor lében volt a fa, egyesek a nagy fák kérgét lefejtették, saját háncsával összevarrták, s a kéregedényt deszkával befénekelve, vagy csak a padlás lesározott padlójára helyezve gabona, dió, fahamu tárolására használták. Zsákot, ládát takarítottak meg vele. A nagykanizsai múzeum gyűjteményében található hatalmas hedó 1880 körül készült. 11 A korhadt belsejű fatörzsdarabok mállékony rostjait tüzes vasgolyóval vagy más izzó vastárggyal kiégették, azután vésővel, szalukapával kitisztogatták, s ha kisebb volt és keményfa, mozsárként 12 (23. sz. kép), ha nagyobb, tárolóedényként használták. Tulajdonképpen a gyűjtögető gazdálkodásnál tárgyalhatnánk az erdei alomgyűjtés munkáját, valamint a makk szedését is, de célszerűbb arról az állattartás és a földművelés fejezet alatt szólnunk. Az erdei madarak tojásait, fiókáit nem szokták háborgatni, legfeljebb virtusból másztak fel értük a gyerekek. MÉHÉSZKEDÉS Az erdőt járó pásztorok, zsellérek jelentős jövedelmi forrása volt az erdőben tanyázó méhek kirablása. Már tavasszal, rajzás idején figyelték a méhésző emberek, hol a méhek odva, tanyája. Azt aztán éven át figyelemmel kísérték, s — ha ínségben vagy méz szűkében voltak, már a nyáron, egyébként csak augusztus végén vagy szeptemberben — kirabolták. Alkonyatkor vagy hajnalban elzárták az odú nyílásait, majd a röplyukon keresztül kénszalaggal, ánslaggal 40
