Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

jött a gomba. Azt sokat szettem, vittem eladni Kanizsára. Csomókba raktuk, úgy árultuk. Vargányát (Boletus edulis Fr. és Boletus appendiculatus), csepürkét (Psalliota campestris L.), tusakgombát (Polyporus squamosus Fr.), csibegombát (Marasmius oreades Fr.), mogyoróallát (Polyporus frondosus Fr.). Tavasszal tüskegombát (Pluteus cervinus Fr.), ősszel gévát (Fistulina hepatica Fr.). Régen volt az úrgomba (Boletus regius), de az most nincs. Szoktuk szedni a szedret (Rubus procerus Muell.) is, vittük Kanizsára. Bicskét (csipkebogyót, Rosa canina L.) is, azt főztük, úgy adtuk el. Még a ruhafogasunkat is az erdő adta. Az agancsokat felszettük, hazavittük, a szobában a falra akasztottuk fogasnak. Sokan sétabotra csináltak kampót belőle.. .

9 14 éves koromba kezdtem szedni a szedret, ha vittem Kanizsára egy edénnyel, akkor kaptam érte a botban ruhát." De ezt hallottuk Mitnyek Mihálynétól is. „Az erdőbe mindig vót valami, amit szedni lehetett," — s már sorolja is a gombák fajtáit, s azt, hogy melyiket miként fogyasztották. Legnagyobb haszon a vargányából volt, mert frissen és szárítva egyaránt a legmagasabb áron vették háznál, piacon és a boltokban. "Pirkadatkor helyre mentek az erdőben, és nagy kosarakba rakták. Ha többet találtak, mint számoltak, néha kétszer is kellett vele fordulni. Volt, aki az alsószoknyáját vetette le, azt is teleszedte." Otthon aztán megtisztogatták a sártól, féregtől, s ha jó ára volt, indultak is vele a kanizsai piacra. Ha azonban olcsóbb volt, a dandárja vót, hazavitték, vékony szeletekre vágták, s szép időben a napon deszkára vagy sütnivalőszárogatóra terítve (lapos, szalmából font kerek tál), esetleg vesszőre vagy kendercérnára felfűzve szárogatták. Ha esett, vagy hideg volt, berakták a meleg kemencébe. Ha csörgősre száradt már, ritkaszövésű kenderzsákokba töltötték, s felakasztották a padláson a gerendára. Magas ára volt a csepürkének, csibegombának, nyúlgombának (Cantharellus cibarius Fr.), a galambica (Russula cyanoxantha Fr., Russula heterophylla Fr., Russula virescens Fr., és Russula lepida Fr.) már olcsóbb volt, a keseruqombát (Lactarius piperatus Fr.) pedig sokan meg sem vették, inkább csak otthon fogyasztották, az asztali sparhelten, platnin sütötték meg. Gombászni a falu apraja-nagyja eljárt, eprészni, szedret és bicskét szedni azonban inkább csak az asszonyok és gyermekek. Nyár elején a fődieper (szamóca) és a málna (Robus idaeus L.) volt kedvelt csemege. E kettőt, ha véletlenül bukkantak rá, s nem volt náluk edény, a még lében lévő közeli fa lehántott kérgéből összebökdösött edénykébe, bédóba vagy más néven kászóba gyűjtötték. Az asszonyok egy része tavasszal nagy zsákvarrótűt tűzött kontyába, hogy ha kell, legyen mivel összevarrni a fakérget. Sí?