Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

Nyáron a vadalma, vadkörte, fodibozda (bodza), vadcseresznye szedése jelentett még hasznot. Előbbiekből ecetet, pálinkát főztek, utóbbit nyersen is fogyasztották, főleg a szegénység, mert nem volt szőlője. Vannak családok, melyek napjainkig sem vásárolják a bolti ecetet. A tüskeszeder eladásra való gyűjtése a legnagyobb nyomorúság idején, a 20-as évek végén jött divatba. Kanizsán igen vették, de Pestről is jöttek érte teherautóval, hordókkal, s azokba öntötték össze. Cigótéknál volt a gyűjtőhely. Később már tíz fillért is fizettek kilójáért. Ügy tudják, vasbort gyártottak belőle. Maguk is szívesen fogyasztják a tüskeszedret, szederént nyersen, újabban lekvárnak, szörpnek felfőzve is. Szeptember végén újabb élelmet, illetve pénzszerzési lehetőséget jelentett a területünkön őshonos szelídgesztenye és mogyoró szedése. Utóbbiból kevés termett, nem értékesítették. Késő ősszel a csipkebogyónak volt a szezonja. Ezt többnyire otthon főzték meg. Finom szitán átpaszírozták, majd ismét felforralták — cukor nélkül —, és nagy kannákba, fazekakba töltve, fejen és kézben vitték a piacra vagy egyenesen éves megrendelőjük lakására, a helre. A gelegenye (Crataegus monogyna Jacq.) és a hóharmattól csípett kökény (Prunus spinosa L.) már kevésbé volt kedvelt csemege, nem sokra becsülték. A népi gyógykezelésben is nagy szerepet játszanak a gyűjtögetés útján összeszedett növények. A bodza, a hársfa (Tilia cordata Mill.) és a pipitér (Anthémis со tula L.) virágját, valamint az ürömét (Artemisia absinthium L.) megfázás és köhögés, kehe ellen teának főzték. A nyír-, tölgy- és bükkfából emberemlékezet óta levet eresztettek. Tavasszal ácsfúróval megfúrták a fát, a lyukba csapnak bodzafacsövet dugtak és cserép-, kéreg-, újabban pedig alumíniumpohárkába eresztették a nedvét. Kellemesen édes hűsítő italt nyertek belőle, mely hitük szerint a tüdőbajt is gyógyította. Egyesek a fa oldalába fejszével lyukat, kátyút vágtak, s oda tartották a poharat; mikor megindult, akkor már csordogált. V2 literes pohár V4 óra alatt telt meg. A munka közben kiürült borosüveget nyírvízzel tele szokták hazavinni. A századfordulóig nagy fontossága volt a taplógyűjtésnek is, hisz az a tűzkővel és a kovával egyetemben a tűzgyújtás nélkülözhetetlen eszköze volt. Legjobban a bükk- és cserfataplót kedvelték. Az érett taplót szeletekre vágták, hamulúgban megfőzték, jól kimosták, megszárogatták, majd fejszével finoman szálasra szétverték. A nagyméretű taplógombából széket is készítettek az öregek. Aljába P.;