Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

na, a tejet, magsuk dolgozták fel. A vajat zsír pótlására használták. Marha húshoz csak kényszer levágáskor jutottak, mivel az újabb .időkig mészárszék nem volt a faluban. Sertést kevés háznál vágtak, kevesen hizlaltak, a sertéshúst a nyári dologidőre tartalékolták. A zsiradék (fogyasztása a legtöbb családiban alig volt több 9—10 liternél 'évente. Baromfit keveset tartottak, egyébként is nagyon ritkán került asztalukra, csak búcsú napján vagy nagyobb ünnepen: karácsonykor, húsvétkor. Innen származik az öregek eme tréfás mondóka ja: »a paraszt életében kétszer eszik baromfihúst, vagy amikor ő beteg, vagy ha a baromfi beteg«. Inkább eladták a baromfit a múlt század második fele óta Vas vagy Sopron megyei kocsizó tyukászoknak, akik tojással együtt Bécsbe szállították. A táplálkozásban viszont /jelentős szerepe volt a Nagyberek kiélésének: halászatnak, vadászatnak, ^gyűjtögetésnek. Hús hiányában főként IhalŰau segítettek magukon. Somogy vármegye megyíegyűlése már a XVIII. század folyamán engedélyezte száimukra a halászatot, a két község határában fekvő balatoni Nagyberekben Az, 1828. évi úrtbétri összeírás

3 továbbra is fenntartotta az addig fennálló gyakorlatot, éppen éléknezésá szempontból. Csukát, pontyot, harcsát, ••: keszeget, szárnyáehallát, csíkot bőiséjgésen fogtak a Nagyberekben lés a két község 'határaihoz tartozó árkokban és vizesgödrökben. A 'halászat mellett az orvvadászatniak és jelentős szerep jutott. Vadszárnyasok, mint réce, vadliba, szárcsa, fácán bőven kerültek az asztalra, ezeket csapdávaJl fogták meg, ha a mezőkre szálltak .alá. Jó nagy széles és hosszú deszkalapot több helyen ,kifúrtak, a lyukon keresztül iószőrbői készített burkot vezettek keresztül. A végére akkora gombot kötöttek, hogy a hurok nem mehetett át iraijta. A huroknak kiálló felső végét polyvával takarták le. Miközben a szárnyas a hurkok között mit sem sejtve kapargatott, csapdába került. A vízimadarak rendszerint fennakadtak a halaknak állított hálókban, rekesztékekben is. A tojáshiányt a Nagyberekben összeszedett szárcsatojássál pótolták. Özet, nyulat is gyakran fogtak. Ürgét, borzot legelőkön, réteken csak a cigányok fogdostak, a falusi nép megvetette ezeket. A táplálék kiegészítésiét szolgálták a gyűjtögetett növények iá, bár a község terepviszonyai nem kedveztek a vadnövényi életnek. Talián legfontosabbak a igombaifélek, néhány fajta él a környéken: csirkegomba, tőke (tülke) gomba, cseperke, Itób. 5 féué gi/vagombá és a gyűxűsgotmlba. A topofliikii, kovácsi részen s a topolikban llievő, a két község közrött-elterülő, rétek,..legelőkJbőven adták,a termést. A községi pásztorok szokta kedveskedni a gazdáknak a napi gyűjtésekből. A napi munkáról hazatérők s az iskolás (gyermekek is szívesen mentek gombát szedni, mivel könnyű szedni, nem nehéz az elkészítése, s igen ízletes (étel készül belőle. A taplószerű givák 33