Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

Füstöskonyha ját imiegszárítás után eH vitték a (községben lavő olaj ütőbe. A legutóbbi időkiig ia Bosnyák—iBegedi család foglalkozott ezzel a írnesterséggel. Tóth István is kísérletezett vele egy ideig, de kevés szerencsiével. Még koraibban az asszonyok házilag állították elő az olajiat.

2 A megszáradt tölkmagot imozisairlban összetörték, ímegiforralták, a feljött olajat leszűrték és mégegyszer megforralták. Ezáltal a még benne levő víz elpárolgott. A tökmag másik részét megszárogatták, s a gazdaasszonyok szitán rázogatva tűz fölött héjától megszabadították s eltették tészták ízesítésére. A tökmagot még ma is böjti időkben pattogatott kukorica módjára rágják, »porcogtatják«. Az állattartás a Nagyiberek lecsapódása előtt a szentpáliak és varjaskériek gazdálkodásában és táplálék szerzésében nem volt nagy jelentőségű. Sziilaj fajta tehenet tartattak, amely nem jó tejelő. Mivel nem volt tejcsarnok, ahol a tejet értékesíthették vol32 \