Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

9. ábra. Virágcserepek szárítása Bencsikék jelenlegi szigetvári műhelye előtt. c) Égetés A kemence hosszúkás formájú volt és kéménnyel volt ellátva. A kémény védte a széltől a tüzelőteret. (4. ábra.) A kemence részei: a »tüzelőtér«, a »rostély«, amely a tüzelőtér mellett 1 méter távolságban és 120 cm magasságban állt, ezután van a három »tűzvezető-« árok a földszinttől 25 cm magasságban, felette samottlap, majd efelett 120x150 cm térségben a »fenék vagy rakodó«, erre rakták az edényt. A rakodót a kemencét lezáró fal határolta a végén és a kémény A berakodásnál általában a nagyobb edények kerültek alulra, a kisebbek felülre. A berakásnál a sorrend a rostglynál kezdődött, o<|a egy sor vírágcserépét tettek függőlegesen, mellette alul a tálak következték nagyság szerint egymásba állítva a fenekén és a nagy fazekak. A következő réteg az ebédes, poharak, a következő a lábosok, a legfelső rétegek pedig kuglófsütők, tányérok, gyerekjátékok és kisebb virágcserepek. Ha csak korsókat akartak égetni, 'összesen 200 darab, fér4Lbe,> legfeljebb, kisebb virágcserepeket tudtak melléjük betenni, ^a, y|g^esen; égették az edényeket, kb. 5—600 darabot tudtak betenni: tejesfazék 21