Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

150 db, tányér, tál 120—120, pohár 70—80 db, fazék 50—60 db stb. Három hétbe telt míg kiégett az edény és egy hónapba míg el­adta. A mázatlan edényt csak egyszer kellett égetni, a mázast pe­dig kétszer. Az első égetést »hájtolás«-nak nevezték, a másodikat »mázos égetése-пек. A kemencén egy kis lyukon keresztül kémlel­ték ki, hogy jól ég-e az edény. Ha jól fűtöttek be, fehéren izzott, »jó hiccelt« az edény. d) Az edény díszítése, cifrázása, színezése A hedrehelyi népi kerámia díszítő technikájára és színezésére nézve mázatlan és ólommázas cserépedény. 44 Mázatlan edény: mezei korsó, tyúkitató, virágcserép — sem belül, sem kívül nincs rajtuk máz. A mázatlan felületet kívül bizo­nyos felület átalakítással díszítették, pl. a nagyobb fazekak külse­jére domborműves rátét került, azaz körbefutó abroncs, mezei kor­sóra pedig fánkszaggatóval szurkáltak díszt csigavonalasan körbe. A mázas edény legegyszerűbb díszítésmódja a színtelen máz­zal való lekenés. Ilyet főként tűzálló edényre: főzőfazékra, lábos­ra, parasztfazék belsejére tettek, ugyanis a főzőedények a színes mázat könnyebben ledobták, mint a színtelent. Mázzal csak a má­sodik égetés előtt kenték be az edényt, először belül, azután kívül. A mázat és a festéket is kanállal öntötték, és közben forgatták az edényt, hogy egyenletesen eloszoljon rajta. Néhány edényt cifrá­zás nélkül csak színes mázzal festettek be: lekváros, savanyítós fa­zék, zsírosbödön, virágcserép, azaz a festéket összekeverték a máz­zal az edény bekenése előtt (zöld, barna, sárga esetében). Színes mázdísz mázatlan felületen nem ismert a hedrehelyieknél. Sokkal tetszetősebbek, cifrábbak azok az edények, amelyeket a máz alatt különféle mintákkal láttak el. A mintázást, »cifrá­zást« leginkább kanállal, »puslával«, esetleg újjheggyel vagy »bőr­zővel« eszközölték. A cifrázásnak és a máz kombinálásának sok­féle variációját ismerték. Mintáztak fehér színű földfestékkel és nem került rá máz (tejesfazék külseje, virágcserépféle), vagy szín­telen mázat tettek a földfestékre és így a minta fehér maradt. Különösen zöld és sárga máz esetében alkalmazták azt az eljárást, hogy fehér váraljai festékkel mintázták az edényt, erre került a színes máz, és így a cifrálás az edény alapszínének világosabb ár­nyalatát (világoszöld, halványsárga) adta. Ezt az eljárást az idő­sebbek szinte kizárólagosan alkalmazták a díszesebb edényeken. A fiatalabbaknál inkább csak tepsiken és tálakon fordult elő. Fehér 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom