Takáts Gyula: A Rippl-Rónai Múzeum állandó kiállitásának vezetője ( Somogyi Múzeum 1.)

tartozó temetőben különböző származású emberek kerültek egymás mellé. A keleti kereszténység nyoma is megtalálna tó. A sírok szegényesek, ma­gukon viselik a rabszolga társa dalom állandóan növekvő válságának nyo­mait. Az V. sz. fordulóján Somogy területét is a keletről jövő bun törzsek vetitek birtokukba. (Népvándorláskor.) A hun birodalom összeomlása után (í. u. 454) germán törzsek (ke­leti gótok, alánok, berulok, langobardolk) vonultak erre a. területre. A. H ács—Béudekpusztán feltárt keleti gót temető gazdag női sírjában emailbe­rakásos aranyfülbeivalópárt, borostyángyöngy nyakláncot, aranyozott fi­bulapárt (rubaikapcsolóíű) csont-sűrűfésűt találtunk. A hatalmat, („koronát") utánzó koponya torzítás szokását is ismerték, — a hunoktól vették át. Elő­fordult a feltárt temetőben az egy darab fából kirvájt koporsóba — temetés is. 567 után a Közép-Duna vidékén feltűnt az ázsiai eredetű nagyállat­tartó, lovaspásztor avarok népe. Külön találjuk a gazdag, a köznépi és л szegény sírokat. Az avarok hailottaikkal rendszerint mindazt eltemették, amit szükségesnek véltek ahhoz, bogy túlvilági életüket ugyanúgy élhessék, mint a földit, mindenki a társadalomban betöltött rangja szerint. A harco­sokat gyakran lovukkal együtt temették el. Ezekről tanúskodik a Csornán és a Kaposvár-Cseirá úton feltárt avar temető. Magyar államalapítás kora. E korszakból a Fiad—Kérpusztán fel­tárt XI. századi temető ismeretes. A leletek szláv—magyar együttélésre mutatnak. A feltárt többszáz sírból arra lehet következtetni, hogy ekés földműveléssel és belterjes istállózó állattenyésztéssel foglalkozhattak. Na­gyobb telepen, falvakban laktak. Az átlagos életkor nagyon alacsony, 22 év volt. A temetőben a pénzek tanúsága szerint öt nemzedéken keresztül te­mettek, tehát a falunak 80—85 főnyi lakossága lehetett. A sírokban szegé­nyes leleteket találunk: haj karikák, gyűrűk, gyöngyök fordulnak elő. A múzeum kőtárában elhelyezett árpádkori kőemlékek a somogy­vári apátsági templomból származnak. A somogyvári monostort I. László alapította 1071-ben. A kolostorban francia szerzetesek laktak, de a szob­rokat és dombormű veket a pécsi műhely kőfaragói készítették 1150 körül. A kiállított, díszes kőfaragVányok magyar kőfaragók művészi ízlését dicséri. Várostörténeti kiállítás A „Kapós" vagy „Kapus" névvel a XI. századiban, a vár nevével pedig a XIV. századtól kezdve találkozunk. Kaposvár a Kapós folyó árte­rébe épített moesárvár volt. Fő erőssége a mocsár voll, amely az ellensé­gei a falaktól távoltarlotta. A vár 1555-ben került török kézre és 1686-ban kerüli vissza. A vár alakját a kiállításon szereplő metszetek mutatják. A kiállítóit lörök edények, fegyverek, kályhaszemek, papucstalpak, eszközök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom