Takáts Gyula: A Rippl-Rónai Múzeum állandó kiállitásának vezetője ( Somogyi Múzeum 1.)

1931-ben kerültök elő, valamint az elmúlt Öt esztendő leletmentéseiből származnak. A város 1700 körül 400—600 magyar, rác és itt maradt török lakost számlált. 1702-ben a várat Bécs leromboltatta és a vár körül kialakuló mezővároskát Eszterházy Pál hercegnek adta. Az új települőkkel Eszterházy szerződést kötött. Ettől kezdve a lakosság a herceg úrbérese lett. Az uradalom állandósította a feudális államformát és akadályozta Kaposvár polgári fejlődését. A város határa csak 7300 hold. Az 1776-os évi birtokmegoszlás szerint a lakosság nagy részének csupán 3—5 hold földje volt. A céhes iparosok is a földesúrtól függitek. 1794-ben 178 iparos közül csak 11 iparosnak volt segédje. A legrégibb céhek a szabó és csiizmadia céhek voltak. A kaposvári és somogyi céh-világ számos emlékét (cégérek, behívók, cóhkorsók, ládák, pecsétek és okmányok) mulatja be a kiállítás. A város fejlődésében 1832—1835 között legnagyobb jelentőségű esemény a Kapós folyó szabályozása. A város településre, közlekedéshez alkalmas területhez jutott. A kereskedelem, a kis és középipar fellendült. 1852-tól 1910-ig a város lakossága és házaiinak száma meghatszorozódott. Ezt a napjainkig tartó fejlődést a kiállított metszetek, város-térképek és tárgyak szépen bizonyítják. Drávai halászat Somogy megye déli táján, a Dráva nyílt vizén, holtágain, kiöntésein, berkein Istvá« király óta a halászat és halfogás miniden módja kialakult. A halászati terem a drávai halászok életét, szerszámait és a halászszerszámok használatát tárja a látogatók elé. E vidéken egyes családokban századokon át öröklődött a halászattal való foglalkozás. A halászok vagy egyénileg, vagy társas csoportokban halásztak. A társas csoport közös szerszámmal közös haszonra dolgozott a partimenti birtokosoktól bérelt vizén. A h ál óké szí te szerszámok, a nádvágó eszközök, a vejsze, a varsák, a tapogatók, a kecehálók, kerítőhálók és szigonyok egész sorával ismerkedünk meg. A tárgy fölötti fénykép és a rajz világosan mutatja használatúikat. A halászok a népgazdaság számára jelentős munkát végeznek, mert esztendőnkint többszáz mázsa halat adnak dolgozóink asztalára. Somogyi pásztorkodás Somogy erdős, ügetés területe a múltban igen alkalmas volt a pásztorkodásra. A rengeteg „Somogyság" erdei szinte körülzárták a falvakat. E makkos, tölgyes ősrengetegek pl.: a Zselicségben igen kedveztek a disznótartásnak. A Zselicségben egy külön, ma már kipusztult tájfajta élt. Fürge, 4