Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)
Bevezetés
BEVEZETÉS Katalógusunkban a Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragásokat mutatjuk be. A kötet szerkezeti felépítése során tárgycsoportokra osztottuk az anyagot. A tárgycsoportok katalógusa előtt rövid bevezető szövegekben szeretnénk néhány érdekes, ismeretterjesztő jellegű információt közölni az olvasóval. Arra törekedtünk, hogy a bemutatott faragásokkal összefüggésben olyan gyakorlati információkkal ismertessük meg az érdeklődőket, amelyek nem csak a tárgyakat, de azok készítőinek világát is segítenek megérteni. Bár munkánk során igyekeztünk teljességre törekedni, terjedelmi okokból bizonyos határokat kellett szabnunk. Jelen kötet nem tartalmazza az állandó néprajzi kiállításban szereplő, vonatkozó tematikájú darabokat, valamint azokat a pásztorfaragásokat, amelyek ajándéktárgynak számítottak. így tehát a mángorlók, guzsalypálcák, faragott dobozok, íróasztali készletek, valamint a külön csoportot alkotó hangszerek nem kerülnek bemutatásra. A sétabot gyűjteményünk darabjaiból azonban válogatást közlünk, habár ezek nem a pásztorok eszközei voltak, hanem általában eladásra vagy ajándékba készült darabok. Ugyanakkortematikailag illeszkednek az állatok őrzéséhez, tereléséhez használt eszközök csoportjába és kiválóan illusztrálják a faragópásztorok kifogyhatatlan kreativitását és technikai tudását. Gyűjteményeink közül a néprajzi volt az első, létrejöttét múzeumunk„atyjának", Gönczi Ferencnek (1861-1948) köszönhetjük. 1914- ben bízta meg őt a Somogy Megyei Múzeumi Egyesület néprajzi gyűjtéssel. Haláláig körülbelül 5000 darabbal gyarapította a múzeum tárgyi anyagát. Utódja, Takáts Gyula (1911-2008) 1949-1971 között volt a múzeum igazgatója. Irodalmi tevékenysége mellett néprajzi munkássága is kiemelkedő. Kutatta a Nagyberek környékének gazdálkodását, településföldrajzát és a pásztorok életmódját, faragóművészetét. Nem csupán az állattartás gyakorlati ismereteit és eszközeit mutatta be Somogyi pásztorvilág című munkájában, hanem beszélgetéseket közölt olyan kiemelkedő faragóművészekkel, mint az Idősebb Kapoli Antal vagy Boszkovics János. Takáts Gyula és Gönczi együttes gyűjtőmunkája a korabeli közigazgatási felosztás szerint 310 somogyi településre terjedt ki. Az elmúlt több mint száz esztendő során a néprajzi szakág tárgyi gyűjteménye csaknem 18.000 darabra nőtt. A kötetben szereplő tárgycsoportokba sorolható tárgyak ennek körülbelül 4%-át teszik ki, mégis a gyűjtemény egyik reprezentatív egységét jelentik. Nem pusztán azért, mert a dunántúli faragóművészet egy jellegzetes csoportját alkotják, hanem annak okán is, hogy alkotóik, a pásztorok jellegzetes társadalmi réteget, valamint sajátos életformát és mentalitást képviseltek a paraszti társadalmon belül. Az általuk készített tárgyakat szemügyre véve újra és újra csodálattal töltheti el az utókort kreativitásuk, anyagismeretük, kézügyességük, eredetiségük, türelmük. Gönczi Ferenc UJm <m Nm 4гть ui 5
