Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)
"Igyál jóbarátom!…": az ivás és a "jó lét" - kobakok és hébérek
AZ IVÁS ÉS A „JÓ ÉLET" • KOBAKOK ÉS HÉBÉREK Répa Rozi Biliegében Játszik a Sobri ölében; A nyakát által szorítja, Száját csókra igazítja.? Az útszéli csárdák, kocsmák biztosították a pásztoroknak a találkozási lehetőséget. Nem csak társadalmi életüket élték itt, a szórakozás mellett fontos információkhoz jutottak. A csaplárosok gyakran orgazdák is voltak, a betyárok szerzett javai az ő kezükön cseréltek gazdát. Csárdák padlásain és pincéiben bújtatták a szökésben lévőket, de a több napos úton lévő vándorok, utazók és vásárra igyekvők is itt találtak szállást. A frissen pénzhez jutott pásztorok, különösképp a kanászok gyakran mulatták el keresetüket. Egy-egy jól sikerült mulatozás többet ért szemükben, mint a felhalmozott vagyon. Értékrendjükben nem a föld és a megfeszített munka állt az első helyen, hanem a „jó élet", a függetlenség, szabadság utáni vágy és az állatállomány birtoklása.7 8 Az itt és most világában élő pásztorok féktelen tivornyázása félelmet keltett a falu népében: gyakran ha megjelentek, a pógárok9 haza indultak.10 11 A több naposra nyúló dínom-dánom során cigányok húzták a zenét és a verekedések sem voltak ritkák. Az italmérő köré épített kármentő rács azt a célt szolgálta, hogy ilyen alkalmakkor ne sérüljön se a kocsmáros, se a törékeny berendezés. Ugyanakkor a közös mulatozás kikapcsolódást is jelentett, hiszen a rideg módra tartott/óka“ mellől az év egyetlen napján sem lehetett szabadnapra menni. Amíg a számadó kocsmázott, a bojtárra volt bízva a nyáj. Bizonyos szempontból azonban megérthetőek ezek a keresetüket azonnal felélő férfiak. Egyrészt szerezni és a szerzett jószágon túladni nem egyszemélyes feladat lehetett, illendő volt a sikerben osztozni a résztvevőkkel is. Másrészt nem volt veszélytelen foglalkozás több száz állatra felügyelni. Az állatok biztonsága és egészsége hatalmas felelősséget rótt őrzőjére, emellett számíthatott rablók, betyárok támadásaira is. Sohasem tudhatta tehát, vajon megéri-e a holnapot és lesz-e módja munkája gyümölcsét élvezni. S ha már ennyit szóltunk a borról és mulatságról, ne feledkezünk meg a józan pillanatokról sem, hiszen ezekhez is szüksége van az embernek szomjoltóra. Ha a szomjas pásztorok nem találtak forrást, tavasszal megcsapolták a nyírfákat. A fába baltával kis éket vágtak, ebből szívták ki száraz csalánszárral a nyírvizet. Ha el akarták vinni, palackot erősítettek a nyílás alá és abba csordogált a fa nedve. Rügyfakadástól az első fa■ Részlet az RRM 52.18.1 leltári számú sótartóról 7 Gönczi 1944:24 8 „A pásztor nem mutatta, de egyszerűen semmibe se vette a földet túró, törekvő parasztot. Lenézte, mint a semmittevő, ősi jogon szabad ember a föld kordéjába szorított jobbágyot. A pásztor gondolkodása nem a jobbágyé. A pásztor gondolkodása a szabad ember gondolkodása." - Lukács István 1894-ben született balatoni gulyástól gyűjtötte Takáts Gyula. Takáts: 1986:79 9 Pógároknak hívták a falu földbirtokos parasztságát. 10 „Ha pógár volt a kocsmában, és jött a pásztor, akkor a pógár már ment is, ha nem ment, a pásztor kiverte. A kocsmában négy-öt napig elmulatott еду-két pásztor, ha találkozott. Az ilyen mulatás soha nem volt elegyes. A pógárok még a községi kocsmában is az ivón kívül az udvaron voltak." - mesélte Lukács István 1894-ben született, balatoni gulyás. Takáts 198679 11 Somogybán falkának, fókának hívták nyájat. 152
