Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)
"Igyál jóbarátom!…": az ivás és a "jó lét" - kobakok és hébérek
gyök beálltáig lehetett cserfát is csapolni, ennek leve habzott, akár a sör. Az ilyen fákat titokban tartották, az oldalába ütött lyukat bodzafából faragott csappal tömték be. Lápos, zsombékos területen bottal átvágták a talajt, így tiszta vízréteghez jutottak. A lyukba ujjnyi vastag nádat tettek, ezt kikötözték, hogy ne törjön le. Az ivónádon keresztül fel tudták szívni a vizet. Nagy becsben tartották ezeket a lápi kutakat, ha vigyáztak rá, évtizedekig használhatóak maradtak. S ha éppen nem a kobakból itták a hüs vizet, akkor csónakjukkal merítették a forrásból. A fából faragott, füllel ellátott poharak elmaradhatatlan kellékei voltak a pásztoréletnek, de rajzok és festmények tanúsága szerint az utazók is használták övükre vagy tarisznyájukra akasztva.12 Az egy darabból faragott poharaknak két fő típusát különítette el a szakirodalom: az egyik a hosszabb nyéllel készített ivókanál, a másik az öblösebb, rövidebb (gyakran kerekebb) fogóval rendelkező, csésze alakú ivóedény.13 Ez utóbbi csőrös típusa főként a Dráván túli területekről (Boszniából és Dalmáciából), délszláv közvetítéssel kerülhetett a Dél-Dunántúlra.14 A különböző nemzetiségű szilaj pásztorok Szlavónia és a Dráva tölgyeseiben együtt legeltették állataikat. Az országhatárokon átívelő vándorlási útvonalaik hozzájárulhattak ahhoz, hogy kulturális elemeket is átvegyenek egymástól.15 A rác és horvát disznókereskedők még a 20. század első évtizedeiben is eljártak a Dél-Dunántúlra felvásárolni az állatokat. A rác parasztoktól lopott disznókat a betyárok a Balatonig hajtották, hogy túladjanak rajtuk, míg azoknak, amelyeket „helyben" szereztek, a Dráván túli horvátoknak adták el.16 Készítő/ajándékozó neve: pásztorfaragás, Horváth Endre református lelkész ajándéka Leírás: 12 cm magas, fából faragott ivópohár. Oldalán rótt-vésett geometrikus jellegű díszítés: fent és lent körbefutó sáv egymást keresztező sűrű vonalakkal, mindkét oldalán napkorongra emlékeztető kerek motívum, a pohár két felét háromszöges mintasor tagolja. Fülének egyik oldalán évszám, mely bizonytalan: „18101". Gyűjtő/leltározó neve: Gönczi Ferenc 12 Földes László - Manga János 1977. Csanak. In. Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar néprajzi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Bp. 451-454.0. 13 Bátky Zsigmond 1928. Pásztor ivópoharak. Magyar Nemzeti Múzeum, Bp. 14 Füzes Endre 1963. A Janus Pannonius Múzeum fa ivópoharai. In. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962). Janus Pannonius Múzeum, Pécs. 327-338. (334.0.) 15 Gunda Béla 1956. Az Ormánság múltjából. In: Néprajzigyüjtőúton, Alföldi Magvető: Debrecen, 17-40.0. 16 Takáts 1986:15; 20; 103 Megnevezés: PÁSZTOR IVÓPOHÁR • RRM 2257 Gyűjtés/származás helye: Nemesdéd Gyűjtés/készítés ideje: 1926/1811 (?)
