Molnár István: Iharos középkori temploma (Kaposvár, 2017)

4. A templom

Molnár István A bemutatott épület alapfalai nem metszenek sírokat, viszont a sírok a falak­hoz igazodnak. A templom legkorábbi fázisaként azonosítható, amely az 1330-as évekre már felépült. A forrásokból tudjuk, hogy a templomot a török időkben, majd a 18. század­ban is megújították. Valamelyik ilyen átalakításhoz kapcsolódik a szentély meg­újítása, félköríves záródásává alakítása. Az épületrész a többinél jóval, 70 cm-rel mélyebb alapárokba, habarcsos-mésszel leöntött téglákból volt alapozva. Két ívelt vonalú alapot találtunk, amelyek közül a korábbi keletre van, 105-110 cm szé­les, 20x13-14x5,5 cm-es téglákból rakták. Ezen belül van egy másik fal alapárka, amely 20 cm-rel sekélyebb, 120 cm széles. A betöltése alapján későbbi lehet, met­szi a külső fal alapárkát, illetve annak betöltését, téglái rálógtak a külső ív árkára. Egy félköríves záródású szentélyt újíthattak meg, kissé laposabb ívvel, de inkább építés közbeni tervmódosításra gondolhatunk. Az új szentély nem egészen szim­metrikusan, hanem kissé délre csúszva illeszkedik a régebbi épülethez. A szentély eredeti keleti falát elbontották, az alapárokból itt is kiszedték a téglákat, a kevésbé kevert betöltése alapján ez a 19. század előtt, feltehetően az új szentély építésekor megtörténhetett. A keleti támpilléreket is rombolta az új fal, a téglák innen is nagy­részt hiányoznak. Az új félköríves szentély kívül 6,3 méterrel növelte meg az épület hosszát, ami így 25,5-26 méterre nőtt. A későbbi átépítés körülbelül egy méterrel bentebb volt. Úgy vélem az építkezés barokk stílusban, már az újkorban, a 18. szá­zadban történhetett. Az 1760-as évekbeli felújítás előtt még négyszögletes szentélyt említettek, talán az ekkori átépítés során bővítették a templomot nyugat felé.58 A templomhajó nyugati belső sarkainál és a félköríves szentély indulásánál talált habarcsba rakott pilléralapok is a templom átépítéséről, feltehetően átbol- tozásáról tanúskodnak. Az egyik 60x60 cm-es, a másik 50x78 cm-es nagyságú. Kissé szabálytalanok, a keleti részen jól láthatóan együtt épültek az ívelt szentél­lyel ugyanakkor párjaik a torony keleti falánál, a templomhajó nyugati végén a falak belső oldalán is megvoltak. A szentély keleti részének belső oldalán két lekerekített sarkú téglalap alakú beásás volt. Ezek 155x80-90 cm-esek, az alapfalaknál 30-35 cm-rel sekélyeb­bek. A nyugati végük ferdén záródik. Az egyik beásás a déli falnál metszett egy freskódarabos, viszonylag fiatalabb sírt, ami alapján viszonylag késeiek lehetnek. A déli alján 3 darab habarcsos tégla maradt. A késői időszakban már kiszedett keleti falnál voltak, talán még a korábbi templom tatarozása történhetett meg az újkorban, de még az új szentély építése előtt. Az átépítés után mellékoltárhoz, szószékhez is kapcsolhatnánk ezeket. A félköríves szentélyhez hasonló, alapozása alapján talán azzal együtt épít­hették a korábbi, egyenes záródású szentélyhez délről csatlakozó, annak keleti támpilléreit romboló, 7,8x6 méteres sekrestyét. A téglalap alakú épület habarcsba 58 Horváth 2009.

Next

/
Oldalképek
Tartalom